AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

II. A. könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Nagydiósi Gézáné: A vakok és a könyv. (Louis Braille születésének 150. évfordulójára.)

amely a betűk képét a szonda belsejében levő fotocellákra vetíti. Minden fotocella, amely „feketét" lát, úgy reagál, mint egy elektronikus orgona billentyűje. Ezek az árampulzusok továbbjutnak egy erősítő berendezésre, ahol átalakulnak különböző hangokká, melyek nem emberi beszédhez, hanem az orgonán előállított akkordokhoz hasonlítanak. Ezek a hangok fülhallgató segítségével jutnak a vakhoz. Minden egyes betű más akkordot ad, de állítólag némi gyakorlattal minden éphallású ember hamar megtanulhatja, hogy melyik akkord melyik betűnek felel meg. Az ohiói állami Vakok Intézetében több diákot megtanítottak az optophon használatára. 18 órás tanulás után különösebb nehézség nélkül olvastak. Gyakorlott vak olvasók percenként 15—30 szót jól olvasnak a készülékkel, de magasabb eredményt remélnek. — Az első öt kísérleti példány után tervezik az olvasókészülék tömeggyártását. A kutatóintézet további célja azonban az igazi olvasógép előállítása: egy elektronikus robotgép és az optophon kombinációja lenne. Ebben a kombinációban az optophon nem zenei hangokká alakítaná át a lerögzített betűsorokat, hanem közvetlenül emberi hanggá, — így mindenki számára közvetlenül érthetővé válna.

20 Az odesszai Elektrotechnikai Intézetben nemrégiben hasonló gépet szerkesztettek. Az elektromos berendezés félvezető anyagokkal működik. A gép falai közé nyomtatott szöveget helyeznek és átvilágítják a lapot. Különféle berendezések segítségével a szöveg minden egyes számát vagy betűjét több úgynevezett zónára osztják. Különleges számológépek ugyanakkor pillanatok alatt megállapítják, hány fekete folt található egy-egy zónában, hány függőleges és vízszintes vonást tartalmaz a betű, milyen távolság van az egyes betűk között stb. Ezen az úton a gép megkülönbözteti az egyik betűt a másiktól és megfelelő áram impulzusokat ad, amelyek automatikusan működésbe hozzák a relé-sorozatokat. A reléhez viszont olyan berendezéseket kapcsolnak, amelyek az impulzusokat távírójelekké változtatják át. Az új gép nemcsak táviratok adás-vételére szolgál, hanem a szöveg automatikus átírására is. Használhatnák jól a vakok is, ha a morse-betűket megtanulják és begyakorolják. Lengyelországból is hírt kaptunk egy érdekes kezdeményezésről,

21 amely a látást próbálja helyettesíteni. Kidis^ewski professzor, a wroclawi műszaki egyetem híradástechnikai tanszékének vezetője két készüléket tervezett. Az egyik — melyet ekktrojtalmus^nak keresztelt el — a térbeli tájékozódást könnyíti meg. — A másik, az előző továbbfejlesztése a nyomtatott szöveg olvasásához vezet el. Egy tárgylencsével felnagyítják az olvasandó szöveg betűit. A fénysugarakat egy nyolcasával három sorban elrendezett fotocellacsoportra vetítik, mely a fényt megfelelő áramimpulzusokra alakítja át. A parányi áramokat tranzisztoros erősítő felerősíti és minden fotocella egy kis tapogatót hoz rezgésbe. A vak az ujjaival tapogatja le a rezgéseket, amelyek minden betűnél megfelelnek a betű alakjának. A készülék állítólag folyamatos olvasást tesz lehetővé feltéve, hogy a szöveg betűi elég nagyok és tisztán olvashatók. Egy másik kísérlet

22 két amerikai tudósé. Ez arra irányul, hogy a fényingereket közvetlenül a vak agy-látóközpontjának sejtjeihez vezessék. E cél10* 147