AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)
II. A. könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Nagydiósi Gézáné: A vakok és a könyv. (Louis Braille születésének 150. évfordulójára.)
28 betűvel) elolvasására kb. másfél-három percnyi időre van szüksége a gyakorlott-olvasó világtalannak. Ezenfelül a további fejlődésre sokkal kevesebb lehetőség nyílik, mert a szóképeknek egyre fokozott gyorsaságú észlelése sokkal kevésbé lehetséges tapintással, mint látás útján. „Beszélő könyvtár" Indokolt tehát az állandó kísérletezés olyan eszközök megtalálására, amelyek kiszabadítják a vakot a braille-írás kötöttségéből és lépést engednek neki a fejlődés hatalmas iramához. Ezek a törekvések a gépes megoldások felé vezetnek. Egyik ilyen elképzelés az úgynevezett „beszélő könyvtár" felállítása, amilyenFranciaországban már 1934-ben létesült és a párizsi Valentin Haüy Társaság Braille-Könyvtárának egyik osztálya lett. A háborús események miatt azonban csak 1953-ban folytathatták a hanglemezek és magnetofonszalagok készítését. A lemezekre és szalagokra képzett előadók (általában színészek) teljes művet olvasnak. A felvételeket aztán a vakok kikölcsönözhetik, és saját otthonukban élvezhetik az irodalom remekeit. Az érdeklődés igen nagy: 1958 elején 1200 volt a „beszélő könyvek" olvasóinak száma és azóta is lényegesen emelkedett. De nemcsak a vaknak jelent könnyebbséget a „beszélő-könyv", hanem a kisebb terjedelem miatt a könyvtárnak is; pl. egy 40 kötetes pontírásos regény 58 lemezre fér el, — még jobb az arány a modern magnetofon-felvételeknél. „Beszélő könyvtárt" ismerünk még Angliából, Amerikából és Ausztriából. Az amerikai Kongresszusi Könyvtárban 1959. április 4-én ünnepelték a „beszélő könyvtár" megindulásának 25. évfordulóját. Ez idő szerint 3 és félezer mű áll ilyen feldolgozásban rendelkezésre. — Az első lemezek 15 perces lejátszási idővel készültek, a maiak már 1 órásak és kísérletek folynak a 4 órán játszó könyvlemez gyártására. 16 Az utóbbi öt évben indultak meg a Szovjetunióban, Svédországban, Hollandiában, a Német Demokratikus Köztársaságban, a Német Szövetségi Köztársaságban stb. a szalag-könyvtárak. Hazánkban még nincs, de folynak kísérletek ez irányban. 17 Modern kísérletek Más irányú kísérletet végzett Romagnoli olaszországi tanár, aki külön könyveket nyomatott olyan csökkentlátású tanulók részére, akik már nyomtatott szöveget nem tudtak elolvasni. 18 További kísérletek arra irányulnak, hogy a vak teljesen egyedül tudjon minden nyomtatott írást elolvasni; ilyen irányban is vannak eredmények. Az ohiói egyik kutatóintézet (Batelle Memorial Institute) az amerikai Vakok Intézetével együttműködve elkészítette az „optopbon" nevű elektronikus olvasó berendezést, egy táskarádió nagyságú hordozható — kb. 4,5 kg súlyú, 17x24x20 cm nagyságú — faszekrénybe beépített készüléket, amely állítólag normál betűket „olvas". 19 A készülék legfontosabb része a „szeme": egy szonda, amelyet a vak kézzel végighúz a nyomtatott sorokon. A szondában vagyis az olvasószerkezetben két apró fényforrás és egy lencse van, 146