AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

II. A. könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Nagydiósi Gézáné: A vakok és a könyv. (Louis Braille születésének 150. évfordulójára.)

28 betűvel) elolvasására kb. másfél-három percnyi időre van szüksége a gyakorlott-olvasó világtalannak. Ezenfelül a további fejlődésre sokkal keve­sebb lehetőség nyílik, mert a szóképeknek egyre fokozott gyorsaságú ész­lelése sokkal kevésbé lehetséges tapintással, mint látás útján. „Beszélő könyvtár" Indokolt tehát az állandó kísérletezés olyan eszközök megtalálására, amelyek kiszabadítják a vakot a braille-írás kötöttségéből és lépést engednek neki a fejlődés hatalmas iramához. Ezek a törekvések a gépes megoldások felé vezetnek. Egyik ilyen elképzelés az úgynevezett „beszélő könyvtár" felállítása, amilyenFranciaországban már 1934-ben létesült és a párizsi Valentin Haüy Társaság Braille-Könyvtárának egyik osztálya lett. A háborús ese­mények miatt azonban csak 1953-ban folytathatták a hanglemezek és mag­netofonszalagok készítését. A lemezekre és szalagokra képzett előadók (általában színészek) teljes művet olvasnak. A felvételeket aztán a vakok kikölcsönözhetik, és saját otthonukban élvezhetik az irodalom remekeit. Az érdeklődés igen nagy: 1958 elején 1200 volt a „beszélő könyvek" olvasói­nak száma és azóta is lényegesen emelkedett. De nemcsak a vaknak jelent könnyebbséget a „beszélő-könyv", hanem a kisebb terjedelem miatt a könyv­tárnak is; pl. egy 40 kötetes pontírásos regény 58 lemezre fér el, — még jobb az arány a modern magnetofon-felvételeknél. „Beszélő könyvtárt" ismerünk még Angliából, Amerikából és Ausztriá­ból. Az amerikai Kongresszusi Könyvtárban 1959. április 4-én ünnepelték a „beszélő könyvtár" megindulásának 25. évfordulóját. Ez idő szerint 3 és félezer mű áll ilyen feldolgozásban rendelkezésre. — Az első lemezek 15 perces lejátszási idővel készültek, a maiak már 1 órásak és kísérletek folynak a 4 órán játszó könyvlemez gyártására. 16 Az utóbbi öt évben indultak meg a Szovjetunióban, Svédországban, Hollandiában, a Német Demokratikus Köztársaságban, a Német Szövetségi Köztársaságban stb. a szalag-könyvtárak. Hazánkban még nincs, de folynak kísérletek ez irányban. 17 Modern kísérletek Más irányú kísérletet végzett Romagnoli olaszországi tanár, aki külön könyveket nyomatott olyan csökkentlátású tanulók részére, akik már nyom­tatott szöveget nem tudtak elolvasni. 18 További kísérletek arra irányulnak, hogy a vak teljesen egyedül tudjon minden nyomtatott írást elolvasni; ilyen irányban is vannak eredmények. Az ohiói egyik kutatóintézet (Batelle Memorial Institute) az amerikai Vakok Intézetével együttműködve elkészítette az „optopbon" nevű elektro­nikus olvasó berendezést, egy táskarádió nagyságú hordozható — kb. 4,5 kg súlyú, 17x24x20 cm nagyságú — faszekrénybe beépített készüléket, amely állítólag normál betűket „olvas". 19 A készülék legfontosabb része a „szeme": egy szonda, amelyet a vak kézzel végighúz a nyomtatott sorokon. A szon­dában vagyis az olvasószerkezetben két apró fényforrás és egy lencse van, 146

Next

/
Thumbnails
Contents