AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

I. A könyvtár életéből - Sajó Géza: Egy haladó szellemű középkori bölcselő elveszettnek tartott művei nyomában

Egy haladó szellemű középkori bölcselő elveszettnek tartott művei nyomában SAJÓ GÉZA Míg a VI. század elején élt tragikus sorsú Anicius Manlius Torquatus Severinus Boethiusnák, A filozófia vigasztalásáról szóló remekmű halhatatlan szerzőjének neve általában közismert, XIII. századi talán még tragikusabb sorsú névrokonának, a skandináviai származású Boetius Dacus-nak a neve a filozófia történetében a legutolsó időkig teljesen ismeretlen volt. Boetius Dacust 1888-ban B. Hauréau francia irodalomtörténész fedezte fel s neki köszönhetjük a személyére vonatkozó, egykorú dokumentumok alapján közölt első hiteles adatokat.

1 Közelebbi életkörülményeiről azonban, több mint 70 év múltával, még ma is csak nagyon keveset tudunk, filozófiájáról pedig szinte napjainkig úgyszólván semmit sem ismertünk, olyannyira, hogy Boetius Dacust a filozófia történetében nem tekintették többnek egy puszta névnél. A középkori párizsi egyetem Chartulariuma sehol sem tesz Boetius Dacus-ről említést, egyedül a neve alatt fennmaradt hiteles kéziratok alapján lehetett kétségtelenül megállapítani, hogy szerzőjük a párizsi egyetem bölcseleti karának magistere volt a XIII. század hetvenes s talán már hatvanas éveiben is. Egykorú okiratok azt is bizonyítják, hogy ez a Boetius Dacus egyike volt a párizsi egyetem bölcseleti kara azon tanárainak, akiknek tanai ellen irányult legelsősorban Tempier párizsi püspöknek 214 eretneknek bélyegzett tételt elítélő 1277. évi kárhoztató dekrétuma. Sőt az egyik egykorú dokumentum azt is állítja, hogy a kiátkozott téziseknek ez a Boetius volt a fő képviselője. Boetius Dacus származását illetőleg csak annyit sejthetünk, amenynyit nevének Dacus jelzője elárul, vagyis hogy legnagyobb valószínűség szerint dán származású volt, bár a Dacia elnevezés abban a korban nemcsak Dániát, hanem általában egész Skandináviát is jelentette. A Domonkosrend legrégibb írói bibliográfiája, a XIV. század elején lezárult un. Stamsi katalógus e rend tagjai közé sorolja Boetiust, hogy azonban tényleg tagja lett volna a Domonkosrendnek, eddig még nem nyert bizonyítást. 1277. évben történt elítéltetése után nyoma veszett, egyes dokumentumok alapján azonban az az általános feltevés, hogy Brabanti Siger-rel együtt, aki sorstársa volt, Orvietóban, Róma mellett a pápai kúria fogságában fejezte be életét. Boetius Dacus filozófiai munkái közül első történetírója, Hauréau, még csak két logikai tárgyú munkáját ismerte, amelyeknek kéziratait a párizsi Bibliothéque Nationale-ban találta meg annak idején, a kéz98