AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

I. A könyvtár életéből - Vécsey Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár zenei gyűjteményének fejlődése az elmúlt tizenöt évben

Az Országos Széchényi Könyvtár zenei gyűjteményének fejlődése az elmúlt tizenöt évben VÉCSEY JENŐ f Elöljáróban mindjárt három rideg tényre szeretnénk rávilágítani: 1. A Zeneműtár 1945-ben és 1956-ban a könyvtár osztályai közül a legsúlyosabb veszteségeket és sérüléseket szenvedte el. 2. 1945 és 1953 között a zenei gyűjtemény öt költöztetésen esett át. 3. Már a negyvenes évek végén felmerült a könyvtár különböző gyűjteményei között a gyűjtőkör elhatárolásának problémája. A Zeneműtár — mint különgyűjtemény — a kérdés rendezésétől csak profiljának megszűkítését várhatta. A gyűjtőkörök elválasztásának gyakorlati keresztülvitele azóta bebizonyította a maga előnyeit s ma már minden lokálpatriotizmustól mentesen állapíthatjuk meg, hogy az ötvenes évek elejétől fokozatosan végrehajtott átcsoportosítások általában tisztább és előny ösebb helyzetet teremtettek a különböző jellegű könyvtári anyag feldolgozásának és megtalálásának szempontjából. Mindez azonban, mint utaltunk rá — állományunkat tekintve — effektív csökkenést, redukciót jelentett gyarapodás helyett. A fentiekből a legtermészetesebben azt a következtetést vonhatnánk le, hogy mindhárom tényező a Zeneműtár állományának alapos megcsappanásához, értékben való elszegényedéséhez vezetett. Ezzel a feltevéssel szemben viszont a valóságos helyzet arról tanúskodik, hogy jelenleg a gyűjtemény értéke szinte felbecsülhetetlenül nagyobb, mint a második világháború idejében volt, térfogat szempontjából pedig a benne őrzött anyag az addiginak sokszorosára emelkedett. Szándékosan utaltunk először az értékre s másodsorban a mennyiségre. Ismertetésünk során is ezt a szempontot igyekeztünk előtérbe helyezni. Az Országos Széchényi Könyvtár 1957. Évkönyvében J. Hajdú Helga A Kézirattár állományának gyarapodása a felszabadulás óta c. cikkének elején ezt olvashatjuk: „A kéziratok egy része vétel útján került a könyvtár tulajdonába. A kéziratgyűjtemény több írói hagyatékkal, valamint jelentős egyes darabokkal örökösök, magánosok adományaiból is gyarapodott. Kisebb-nagyobb tételeket adtak át olyan intézmények, ill. közgyűjtemények is, amelyeknek nem céljuk és feladatuk kéziratok gyűjtése. Jelentős mértékben növekedett továbbá a kézirattár állománya az antikváriumok államosítása, valamint szerzetesi és volt főúri könyvtárak s elhagyott javak köztulajdonba vétele által. Számos, a tudományos kutatás számára csak nehezen, vagy olykor hozzá sem so