AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Csép Attila: Csernátony Lajos névtelen és álnevű levelezése a Magyar Hírlapban - V. Windisch Éva: Miller Jakab Ferdinánd múzeumi igazgató utolsó évei és az Országos Széchényi Könyvtár

kötet és 28 téka címer tartozik (utóbbiak tartalma 2019 darab), valamint térképek, metszetek 40 tékában.

27 A következő összefoglaló adat 1815ből származik. Ekkor a könyvtár nyomtatott anyagát két nagy csoportra osztja Miller: a magyar vonatkozású nyomtatvány-, kép- és térképanyag száma 7577; a magyar történelem és földrajz illusztrálására szolgáló segédkönyvek, numizmatikai és archeológiai művek száma pedig 2222; együttesen 9799 kötet illetve darab.

28 További adatokat Miller életéből nem ismerünk. Miller adtainak ellenőrzése meglepő eredménnyel járt. A Széchényi hungarika-könyvtáráról 1799-ben készült katalógus ugyanis 6328 egyvagy többkötetes mű leírását tartalmazza, — szemben a Miller által megadott 4115 kötettel. A két Supplementum-kötet 2956 és 2708, összesen 5664 műről számol be. Az 1807—1810. évekből pedig csak a Miller által vezetett Protocollum patriophilorum és Széchényi ajándékainak egy 1809. évi jegyzéke összesen 1159 mű beérkezéséről tanúskodik; tehát adataink alapján a könyvtár könyvanyagának állományát 1811-ben 13 151 műre kell tennünk — csaknem kétszeresére a Miller által megadott 7730 kötetnek. Hogy 1811 és 1815 között Miller milyen mérvű gyarapodást tartott nyilván, ez a nyomtatványok, térképek, metszetek számának összeolvasztása folytán nem állapítható meg egyértelműen. A Protocollum patriophilorum és két Széchényi-íéle ajándékjegyzék alapján a gyarapodás ezekben az években 1271 nyomtatott mű; így a könyvtár egész nyomtatott állományát 1815-ben 14 422-re tehetjük, a Miller-féle 9799-es számmal szemben, sőt ennél is többre, mert a Protocollum nem látszik teljesnek, s minden jel szerint a Széchényi-féle küldemények jegyzékei sem maradtak meg teljes számban.

29 A számszerű adatok vizsgálatánál nem szabad azonban egy körülményről megfeledkeznünk, s ez a kolligátumok és az aprónyomtatványok kérdése. Mind a Széchényi-íéle gyűjtemények, mind a többi anyag igen nagy mennyiséget tartalmazott mind a kettőből. A nyomtatott katalógus két pótkötete különösképpen hemzseg a 8—10 lapos alkalmi nyomtatványok, 1—2 lapra terjedő, nyomtatásban kibocsátott rendeletek leírásától. Természetesen nem valamennyi aprónyomtatvány érkezett kolligátumban, a régi könyvanyagban nagy számmal találunk önállóan kezelt füzetkéket is. Ugyanakkor azonban a korszak nagy mértékben hódolt a kolligátum-készítés divatjának, akár a könyvkötés költségeinek csökkentése, akár az összetartozó művek együtt-tartásának igénye folytán. A XIX. század első feléből a Széchényi Könyvtárban nagy bőségben maradtak fenn 2—3, olykor 15—20 tagú kolligátumok. Gyakran 80—100 lapos, vagy még vaskosabb művekből is készítenek kolligátumot. Ha tehát akár azt tételezzük fel, hogy Miller az aprónyomtatványokat egyszerűen elhanyagolta a számadatok megadásánál, akár azt, hogy az egyes kolligátumokat csak egy-egy műnek tekintette az összeszámolás alkalmával, —• igazolva láthatjuk a katalógusok és a Miller-féle adatok közötti eltéréseket. Minthogy a kolligátumok, vagy a Miller által aprónyomtatványként kezelt művek számát ma már lehetetlen megállapítanunk, le kell mondanunk arról, hogy a számadatokból vonjunk le következteté23* 355