AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Csép Attila: Csernátony Lajos névtelen és álnevű levelezése a Magyar Hírlapban - V. Windisch Éva: Miller Jakab Ferdinánd múzeumi igazgató utolsó évei és az Országos Széchényi Könyvtár

jelentéseit megbírálta, Miller teljesen elkedvetlenedett, s ahelyett hogy bűnösségét az ellene felhozott vádakban elismerte, vagy hitelt érdemlően megcáfolta volna, leveleiben, felterjesztéseiben állandóan panaszkodott az őt érő méltatlan bánásmódról, vélt sérelmeit hol ellenségei üldözésére, hol alacsony származására vezetve vissza, hol arra, hogy tudományos érdemeit vonják kétségbe, amiért sohasem igyekezett a divatos tudományos irányzatokat követni.

19 Kínos helyzetéből, a feje fölött összecsapni készülő hullámokból a halál menti meg 1823 novemberében. Megbántottságának, békétlen halálának ad kifejezést nyilván sajátmaga által készített sírfelirata: „ ... parum sibi, sed Deo, Regi et Patriae f idelis, nec inutilis vixit... in senectute pro praemio persecutionem túlit. Non tarn morbo, quam animi moerore confectus... occubuit."

20 Miller halálakor a nádor kísérletet tesz, hogy a könyvtárból elidegenített, s feltehetőleg legalább részben Miller magánkönyvtárában elhelyezett könyveket visszaszerezze. Utasítja titkárát, hogy Miller végrendelete végrehajtójával egyetértésben írja össze a Miller lakásán levő és a Muzeumot illető tárgyakat, s azonnal adja is át őket a Múzeum illetékes gyűjteményeinek. Miller magánkönyvtárában valószínűleg szintén találhatók a Széchényi Könyvtárat illető könyvek, melyeket a megboldogult olvasás vagy összevetés céljából vehetett magához s ideiglenesen saját könyvei között helyezhetett el — írja a nádor tapintatosan — ezért a magánkönyvtárat egyelőre biztonságosan zárják el.

21 A nádor utasításának teljesítése azonban nem hozza meg a várt eredményt. Miller lakásán elsősorban nagymennyiségű iratanyagot találnak: a könyvtár és Múzeum hivatalos irományait, hivatalos levelezéseket, Miller magánlevelezéseit és kéziratait. Találnak a könyvtári állomány számbavételének szempontjából jelentős különféle gyarapodási kimutatásokat, könyvjegyzékeket is; s megkerül az ajándékok Miller által néhány éve elveszettnek kijelentett naplója. A könyvtárat illető könyvek és kéziratok száma és jelentősége azonban csekély: öt kötet Miller saját, a Múzeumnak átadott kézirataiból, egy szabályszerűen kikölcsönzött Corpus Juris, egy német kézirat s négy XVIII. századi jelentéktelen hivatalos irat, amelyek mint új szerzemények voltak még az igazgató lakásán. Miller magánkönyvtárát néhány héttel később vizsgálja felül Horvát és a nádori iroda titkára, — végrendelet s így végrendeleti végrehajtó nem lévén, az özvegy egyetértésével. Itt tizenöt művet találnak, mely a Széchényi Könyvtárat illeti: nagyrészt mindennapi használatra szolgáló könyveket: két atlaszt, sematizmusokat, kalendáriumokat. Pest lakosainak címjegyzékét, végül három XVI. századi külföldi nyomtatványt. A könyvek mögött — mintegy elrejtve — egy múzeumi és könyvtári vonatkozású leveleket tartalmazó iratcsomót is találnak, melyet a megfelelő iratsorozatokhoz csatolnak. Feltűnik a magánkönyvtár kicsinysége — mindössze egy szekrényre való —, az őrök tudta szerint Mííler azelőtt jelentős magánkönyvtárral rendelkezett. Az özvegy kijelenti, hogy férje könyvtára egy részét a Széchényi Könyvtárnak ajándékozta, másik részét 1822 októberében eladta, hogy a már említett viaszgyertyák után fennálló adósságát kifizethesse. A nádor részletesen intézkedik a hivatalos 23 Évkönyv 353