AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Csép Attila: Csernátony Lajos névtelen és álnevű levelezése a Magyar Hírlapban - V. Windisch Éva: Miller Jakab Ferdinánd múzeumi igazgató utolsó évei és az Országos Széchényi Könyvtár

a leltározás ellenőrző célzatát azonban mutatja az, hogy nem egyedül a múzeumiakat bízzák meg elvégzésével: ők csak részt vesznek majd az egyetemi tanárokból és Schwartner Márton egyetemi könyvtárőrből létesített leltározó bizottság munkájában.

5 1821 nyarára elkészül a természettudományi gyűjtemény leltára. Mielőtt azonban a könyvtár leltározásához hozzáfognának, ez év április 15-én a nádor meglepetésszerűen bezáratja a könyvtár helyiségeit, az igazgató és az őr birtokában lévő kulcsokat pedig a nádori irodán helyezteti letétbe.

6 Mint az elöljáróban idézett két levélből látható: mind a nádor, mind Horvát István már az elmúlt év októberében arra a meggyőződésre jutott, hogy Miller — visszaélve hivatali helyzetével — a rábízott gyűjtemény anyagának egy részét elidegenítette. A helyzet pontosabb felmérésére azonban csak hónapok múlva, a bezáratást követő napokban történik kísérlet. 1821 áprilisában Ivanics Zsigmond pesti könyvkereskedő — feltehetőleg nádori utasításra — két jegyzéket készít.

7 -Az „A" jegyzék azon könyvek és kéziratok még Ivanics birtokában lévő részének címét tartalmazza, amelyeket a kereskedő Millertől vett át, s amelyekért neki — mint írja — cserébe magánkönyvtára részére a „B" jegyzékben felsorolt műveket engedte át. Az „A" jegyzék hat csoportban sorolja fel a műveket. Az első csoport 110 nyomtatott mű, melyekből Miller Széchényi pecsétjét kivakarta, és a vakarás nyomait ráragasztott papírral, vagy az „Ex Bibliotheca Nobilis Familiae Miller de Brassó" szöveg beírásával takarta le. Egyeseken el sem tüntette a vakarás nyomait; másokban a pecsétet sértetlenül hagyta, s íuanicsot utasította, hogy végezze el maga a pecsét eltávolítását. A 110 mű — egy része kolligátumból kiszakított kis kötet — nagyobbára XVII—

XVIII. századi magyarországi vagy magyar vonatkozású nyomtatvány. Vannak közöttük jelentéktelen aprónyomtatványok s értékes külföldi hungarikák vagy magyar szempontból érdekes művek: Boissard 1596. évi. munkája a török szultánokról, a Das bedrängte Dacia 1666. évi nürnbergi kiadása, a Bethlen Miklósnak tulajdonított francia emlékirat 1736. évi első, amsterdami kiadása. A második csoport 16, Széchényi pecsétjétől hasonlóképpen megfosztott kézirat címét tartalmazza; ezek között szerepel Berzeviczy Gergely De conditione et indole rusticorum című, 1802-es művének autográf kézirata, több Kovachich-kézirat, Koppi Károly jegyzetei, Zrínyi Áfium-a két másolatban is. A harmadik csoport Széchényi gyűjteményéből származó 21 •— főleg XVIII. századi —

: képet és metszetet sorol fel. A negyedik csoportba tartoznak azok a könyvek és kéziratok, melyeket Miller múzeumi pecsét kivakart nyomaival vagy teljesen pecsételetlenül adott át — nagyrészt XVIII. századi apróságok. Az ötödik tétel 40 ásvány, nagyobbára sérült állapotban; a hatodik csoport Miller által kiadott munkák 62 példánya, s az Acta Musei I. kötetének 5 példánya.

8 A jegyzékben felsorolt könyvek és kéziratok nyilván a legkevésbé érdekes anyagot tartalmazzák: azt, amit Ivanicstól 5—6 év leforgása alatt sem vitt el senki. Az ,.A" jegyzékből nyert adatokat a néhány nappal később készült „B" jegyzék bevezető sorai egészítik ki. Ez a jegyzék 55 klasszikus művet sorol fel — Ivanics állítása szerint nagyrészt e művek 350