AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagydiósi Gézáné: Karács Ferenc rézmetsző-munkássága (Halálának 120. évfordulójára)

nekült el fogja ismerni — Csernátony az emigráció ideje alatt, bár sanyarú viszonyok között élt, mindig becsületesen viselte magát. Ám hordozza kiki a felelősséget azért, amit tett, de ne rakjunk vállaira olyat, ami nem terheli őt. Legyünk szigorúak, nem bánom, de legyünk mindenek fölött igazságosak még ellenségeink irányában is." Ez a levél a Reform 1872. november 24-i számában jelent meg és a rákövetkező napokon több más lap is közölte. Csernátony több mint másfél esztendőn keresztül 1850-ben és 1851 elején folytatta merészhangú levelezését, tehát pontosan akkor, amikor a terror a legerősebb volt Magyarországon. Cikkei tartalmának ismerete azért is értékes, mert kiegészíti politikai fejlődéséről alkotott képünket: itt eljutott a munkásság követeléseinek elismeréséig; az a körülmény pedig, hogy ily nagy mértékben vette igénybe munkáját, a Magyar Hírlap szerkesztőjére vet újabb érdekes fényt. Jegyzetek. \. Csernátonyn kívül más emigránsok is levelezhettek a lapban. Londonból Simonyi Ernő, Brüsszelből pedig Jósika Miklós, akit szintén halálra ítéltek. 2. Szabó Károly: Szilágyi Ferenc emlékezete. Bp. 1878, 11—12. 1. 3. V.o. 15. 1. 4. A Hazánk és a Külföld (1867, 353—355. 1.) ezt írja ezzel kapcsolatban: Csernátony cikkei „csak azért jelenhettek meg, mert a bécsi kormány szemét elfutotta a vér a forradalom után, s nem látott egyebet, mint kiszemelt áldozatait. A sajtóra csak később terjesztő ki figyelmét." 5.Bisztray Gyula: Kossuth, Táncsics és forradalmártársaik halálos ítélete. Irodalomtörténet. 1951. 483. L; Angyal Dávid: Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése. Ep. 1925. 68—70. 1. 6. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában van néhány 1850 július 23. és 1851. február 21. közti időpontokról Londonból és Brüsszelből keltezett Lajos aláírása, Jancsi megszólítása (Pompéry János) levél, melyeket eddig tévesen . Csernátony Lajosnak tulajdonítottak. Ezeket a leveleket Kálóczy Lajos írta. (A nyilvántartást eszerint helyesbítették.) 7. Lásd a KossvAh nővérekhez írt levelét. Orsz. Levéltár, Kossuth gyűjtemény. TI. u. 5—3. 8. Reform. 1872. nov. 24.; Csernátony magánlevele a Kossuth nővérekhez, Orsz. Levéltár. Kossuth Gyűjtemény II. u 5—1; Teleki László levele Pulszky Ferenchez. Irodt. Közi. 1917. 239—240. 1. és Angyal Dávid i.m. 68. 1. 9. A bizonyítás nélküli vádaskodásnál senki nem jutott ebben a kérdésben tovább, még Berzenczey László sem, aki pedig majdnem egy egész könyvet szentelt az ellene irányuló vádaknak. (Berzenczey László: Rovás. I. Csernáton. Kolozsvár. 1873.) Azt állítja róla, hogy Bécs kéme volt, s ezt egyedül azzal támasztja alá, hogy Teleki állítólag „féltette" tőle az iratait. Ugyanis az emigrációban Csernátony egy darabig Teleki titkára volt. Ha komolyan kémnek vélte volna, akkor nem tartotta volna pontosan őt titkárjául, később pedig nem békült volna ki vele (Igazmondó 1870. febr. 27.). Azt pedig, hogy néha rosszat gondolt felőle, megérthetjük Csernátony nyugtalan természetéből és Teleki aggályoskodó jelleméből. Nem Csernátony volt az egyetlen, akit Teleki alaptalanul gyanúsított. „Gyanakvása tragikus helyzeteket teremtett, mert kémnek vélte az ártatlan Orosz Józsefet, aki a gyanúsítás miatt öngyilkos lett." (Lengyel Tamás: Gróf Teleki László. [Bp. 1937] 108. lap.) 347