AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagydiósi Gézáné: Karács Ferenc rézmetsző-munkássága (Halálának 120. évfordulójára)

cember 2-i cikkében egyenesen felszólította az uralkodót amnesztia adására, amiért felelősségre is vonták;

3 a Nemzeti Színházban 1850. aug. 20án történt tüntetésen elfogott embereket erélyesen védelmébe vette; tiltakozott a színház tervezett bezárása ellen stb.) Ezek a körülmények magyarázzák némiképp Csernátony ily nagy mérvű közreműködésének lehetőségét is: a szerkesztő Habsburg-hű, reakciós és megbízhatónak tartott személye mintegy fedezte a forradalmárnak — a lap népszerűbbé tétele céljából igénybe vett — részvételét.

4 Csernátony párizsi tartózkodása alatt a tényleges hatalom már a köztársasági elnök, a reakciós III. Napoleon kezében volt. Az egész napóleoni köztársaság tulajdonképpen a munkások 1848. júniusi felkelésének vérbefojtásán épült fel, s ez meghatározta ellenforradalmi jellegét. Csernátony állandóan szembehelyezkedett a napóleoni politikával. Nem csoda, hogy 1851 decemberében, az államcsíny után, kiutasították az országból. A Magyar Hírlapban első cikke az 1850. jan. 31-i, az utolsó az 1851. szept. 30-i számban jelent meg. Két részre tagolódik ez a levelezés: az egyik a Külföld, illetve (1850. jún. 2-től) Levelezések rovatban névtelenül megjelenő cikkek, a másik a Tárca rovatban megjelenők. Ez utóbbiakat aláírja álnévvel: Hontalan és Hontalan Lajos. Mindkét csoportról teljes bizonyossággal megállapítható, hogy ő az írójuk. Jelentősebbek a Külföld, illetve Levelezések rovat cikkei. Névtelen cikkei Szinnyeiből és más forrásból

5 is tudva azt, hogy ebben az időben Párizsból

6 küldött leveleket a lapba, a párizsi keltezésű vagy francia vonakozású cikkek között kerestem az ő írásait. A Külföld rovatban már kezdettől fogva jelentek meg párizsi hírek, azonban ezekben még semmi nem mutatott Csernátonyra. Végre, 1850. január 31-én megjelent egy cikk, ahol a keltezés után zárójelben oda van írva (előtte ilyen megjegyzés nem volt): Eredeti levelezés — és erre vonatkozóan jegyzetben a szerkesztő következő megjegyzése: „Párizsban egy eredeti levelezővel szerződhetni szerencsénk leve, leveleink ciklusát ezennel megnyitjuk." Tudjuk, hogy halálos ítélete kimondásáig írt a lapba: s ez az adat is egyezik: az utolsó név és jelzés nélküli levél szept. 22-i keltezéssel (ítélete kimondásának a napja) jelenik meg a lap szept. 30-i számában (1851). Utána két hétig elmaradnak a Párizsból keltezett levelek. Október 14től más veszi át az ő szerepét, a Levelezések rovatban ismét megjelenik a Párizs keltezés, de a cikkek elején betűjelzéssel: Wfí. Ezeknek stílusa, politikai szemlélete is egészen más. Az ő szerzősége mellett szól még: 1. Emlegeti Csernátoni-t (1850. febr. 26., máj. 15., jún. 27), vele folytatott párbeszédeket közöl; a jún. 27-i számban ezt írja: „A Pesti Napló valamelyik számában olvastam, hogy Csernátony, a francia kormány azon szándoka következtében, melynél fogva az itteni ügyekbe avatkozókkal nagyon szigorúan fog bánni, a déltengeri szigetekre szándékozik kiván341