AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagydiósi Gézáné: Karács Ferenc rézmetsző-munkássága (Halálának 120. évfordulójára)

dorolni. — A hír meglepett, miután az illető igen-igen jó ismerősöm, s nekem szándékáról mit sem szóla." l 2. Szembajáról panaszkodik (1850. máj. 26: életrajzi megfelelés). 3. Említi, hogy fél szemüveget visel (életrajzi megfelelés, 1851. június 15.). 4. A cikkek stílusa is helyenként feltűnően hasonlít Csernátony korábbi újságírói stílusára. Ebből a szempontból meggyőző erővel hat pl. az 1850. jún. 2-i és jún. 13-i cikkek egybevetése a Március Tizenötödike Mákvirágok rovatának írásaival. Miről ír? A francia politikai élet eseményeiről, a parlamenti harcokról, törvények vitájáról és megszületéséről, a politikai pártokról, a szocialisták, a baloldal mozgalmairól, a választásokról. Néha közli Victor Hugo nagyszerű parlamenti beszédeit (pl. 1850. ápr. 13-án a politikai bűnösök száműzetése ellen). Megemlékezik Balzac temetéséről (1850. aug. 29.). A sajtó ügyét nagy figyelemmel kíséri: a sajtószabadság fokozatos visszaszorítását, különböző lapok sajtópereit. 1850. szept. 25-én megírja, hogyan játsszák ki a jlapok a hírlapi folytatásos tárcaregényre hozott adót. Rosszallja az egész napóleoni politikát. Cikkeli végén egyre gyakrabban szól az emigráció híreiről (1850. szept. 11., 20., nov. 8., 1851. márc. 4., 10., 1851 tavaszán: mindig bővebben). Ha végig olvassuk 1850. ápr., jún., júliusi parlamenti beszámolóit az a kép áll előttünk, hogy a politika eredménye nem más, mint állandó jobbra tolódás. A jobboldal és a kormány sorra megtorpedózza a haladó törvényeket, egyiket a másik után süllyeszti el. Július 24-én, mikor az új, reakciós sajtótörvény elfogadásáról ad számot, röviden össze is foglalja ezt a „haladást": „15 millió olvasó közül 10 millió kezéből kivétetik a könyv. Es ez következetes: a választás előkészítési gyülekezete betiltásának értelme ez volt: nem szabad beszélni; máj. 31-én már egy lépéssel tovább haladott a hatalom s kimondá, hogy nem szabad szavazni, természetes tehát, hogy júl. 16-án így szólott: nem szabad olvasni. Még van egy lépés, midőn azt fogják kimondani, hogy: nem szabad hallgatni" s aki nem élteti a császárt azt száműzik. Igen sokszor beszél a szocialistákról s egyáltalán: túl sokszor bukkan fel benne ez a szó: vörös ... ami ugyancsak kellemetlenül érinthette a magyarországi elnyomás híveit, hiszen saját félhivatalos lapjukban kellett minduntalan ebbe. a számukra vérfagyasztó szóba ütközniök. Csernátonynak az a véleménye, hogy ha Napoleon nem [hagy fel abszolutisztikus törekvéseivel, ha a monarchikus pártok nem fékezik reakciósságukat, akkor elkerülhetetlen a forradalom (1850. márc. 27., ápr. 9., szept. 17.). „ ... Párizs elfáradt, s hogy ha pihenni nem hagyják, ha a demokrácia székét alóla császári kezek rángatni meg nem szűnnek . . . nem mernék fogadni, hogy Franciaország nem fogja-e a szocializmus csónakát tolni alája." (1850. ápr. 9.) 1850. márc. 19-én leírja, hogy a hadsereg tagjai majdnem mind a szocialistákra szavaznak, annak ellenére, hogy szigorúan lépnek fel ellene. A Napóleonra még az altisztek is kötelesek előfizetni, s akinél a 342