AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)
III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Csapodiné Gárdonyi Klára: Wohl Janka emlékalbuma
Wohl Janka talán válaszul vagy köszönetül erre a bejegyzésre, 1860ban megjelent költeményeinek 7 Kertem c. versciklusát ajánlja hálás tisztelete és mély szeretete jeléül Brunswick Teréznek. Minthogy Brunswick Teréz közvetlen környezetére ytal, itt emlékezünk meg arról a klasszikus vonalú női fejet ábrázoló szénrajzról, amely Wohl Janka albumának 23 v fóliójára van beragasztva. A rajz alján baloldalt 1857-es évszám, jobboldalt Teleki Blanka sajátkezű aláírása látható. Teleki Blanka unokahúga volt Brunswick Teréznek, fiatalkorában Kolozsvárt Barabás Miklóstól tanult rajzolni és határozott tehetséget árult el. Az 1857-es év igen nevezetes életében, mert ekkor szabadult ki Kufsteinből, ahol 1851 óta sínylődött. Kiszabadulása után egyenesen Pestre ment, Teuu Blanka rajza 1857-ből nagynénjéhez és az év októberéig maradt nála. 8 Talán ekkor készülhetett a rajz, amit Wohl Jankának ajándékozott, aki azt beragasztotta albumába. Az albumban egyébként ez az egyetlen 1857-es évszámú emlék, úgyhogy az is lehet, hogy csak utólag ragasztotta be ezt a lapot az emlékkönyvbe, amelyet minden valószínűség szerint 1858-ban kaphatott. Vajon kitől? Erre van egy feltevésünk. Az emlékkönyv első lapja egy beragasztott kottalap, hangjegyekkel: Liszt Ferenc sajátkezű írásával. Az önéletrajzi levélben olvastuk, hogy Jankát szülei zongoraművésznőnek szándékoztak kiképeztetni, de e célt elérni nem tudták; mindamellett egész életén át rajongott a zenéért és nagy kortársáért, Liszt Ferencért. Janka 10 éves volt, amikor először látta Lisztet egy zenekari hangversenyen. Később sikerült vele személyes kapcsolatba kerülnie, amely egészen Liszt élete végéig tartott. Janka jelen volt ugyanis az Esztergomi Misének azon az előadásán, amelyet Liszt személyesen vezényelt a budapesti plébániatemplomban 1858-ban, és verset írt az eseményről, amelyet több újságban is közöltek. Hogy a megemlékezést megköszönje, Liszt személyesen kereste fel a WohZ-családot. Janka boldog volt. Liszt meghallgatta zongorajátékát és biztatta, hogy gyakoroljon, tanuljon tovább. Ettől kezdve Liszt élete végéig szívélyes baráti kapcsolat állott fenn kettőjük között, mert Liszt számtalanszor felkereste őket otthonukban és ilyenkor mindig zongorázott is nekik. Időről időre ajándékokat is küldött és vitt Jankának, hol egy-egy könyvet, hol saját műveit, egy alkalommal pedig egy kis jegyzőkönyvet, amelybe hálás visszaemlékezésről és hűséges barátságról szóló ajánlást 250