AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Csapodiné Gárdonyi Klára: Wohl Janka emlékalbuma

is írt. Önként felmerül a gondolat, hogy vajon a kor divatjának megfelelő külső kiállítású, nagy haránt alakú, fekete préselt bőrkötésű emlékkönyvet nem Liszt Ferenc ajándékozta-e Jankának? Ezt a feltevést semmilyen közvetlen adattal nem tudjuk alátámasztani, csak azzal, hogy a legelső az albumban az a beragasztott kottalap, amelyre Liszt Ferenc írta egy eddig még meg nem határozott művének részletét. Egyébként mindazt, amit Liszt Ferenc és Wohl Janka baráti kapcsolatáról tudunk, maga Wohl Janka írta meg abban a könyvében, amelyet Liszt Ferenc életéről előbb francia, majd német nyelven kiadott.

9 Ez a munka azt bizonyítja, hogy Liszt sok mindent elmondott életéről a nővéreknek azzal a tudattal, hogy ők ezt életrajzírás céljából följegyzik. Azonkívül a nővérek számtalanszor tanúi voltak Liszt ünnepeltetésének is és mindig részt vettek azokon a zenei matinékon, amelyeket Liszt pesti otthonában a főváros író- és művésztársadalma számára rendezett. Wohl Janka könyvében meggyőzően állapítja meg, hogy Liszt Ferenc mindég őszintén hálás tudott lenni minden igazi rokonszenvért, és hogy jellemének ez a szép vonása magyarázza meg, hogy olyan sokak iránt érzett rajongó és mégis tartós vonzalmat egészen élete végéig. Visszatérve most Wohl Stephanie önéletrajzi levelére, arra a részre utalunk, amelyben Janka 1861-ben megjelent költeményeiről van szó. Feltűnő, de bizonyára csak a véletlenen múlt, hogy éppen Jókaitól, aki a verseket kiadta, nem találunk bejegyzést az emlékkönyvben. Találunk viszont Arany Jánostól, akinek Janka verseit ajánlotta és akihez ő maga több verset is írt. Arany Jánossal 1858-ban ismerkedett meg Wohl Janka, amikor Ballagi Károlyéknál Nagykőrösön látogatóban volt. A kis lány lelkesedett az irodalomért és Aranyért, és Bulcsú Károly, a költőnek szintén tanártársa, azzal tréfálkozott, hogy Janka szerelmes a költőbe. A költő azt válaszolta, hogy különbség van to love és to like között. To like kevés — mondotta a lány. To love meg sok — jegyezte meg a költő. Ezt a szóváltást foglalta versbe Arany, mikor Wohl Janka emléksorokat kért tőle: To love, to like, enyelgénk, Amaz sok, ez kevés; (Szótár segélye nélkül Támadt az érezés); Egy szóba' most ezen per Kiengesztelve lön: Zeng édesen: remember! At éteren és időn. A bejegyzés pontos dátuma: Nagy-Kőrös, június 29. 1858. Az emlékkönyvbe nem írta be, de saját kéziratára rá jegyezte még Arany a következőt: „A 13-14 éves kislány és 39 éves nős, családos poéta közt éppen nem veszedelmes enyelgés."

10 Wohl Janka egyik Arany Jánoshoz írt verse viszont — 1859 májusából — háláját fejezi ki, hogy megmutatta neki az utat a költészethez.

11 így kezdődik: 251