AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Kecskeméti István: Johann Joseph Fux ismeretlen zenei kézirata

Jegyzetek. 1. Ezt az autográfot a XVIII. és XIX. századi feldolgozatlan kéziratos anyag rendezése közben Falvy Zoltánnal, az OSZK munkatársával együtt találtuk, az Esterházy hercegi levéltárból származó zenei kéziratok között. 2. Johann Joseph Fux, a háromszáz éve született osztrák komponista és bécsi udvari karmester (1660—1741) a legutóbbi évtizedekig szinte kizárólag mint a Gradus ad Parnassum című, 1725-ben megjelent zeneszerzés-tankönyv írója élt az európai zenei köztudatban. Valójában Fux termékeny zeneszerző volt, aki számos operát, oratóriumot, zenekari- és kamaraművet, misét és egyéb egyházi zenét komponált. A korai-barokk jeles zeneszerzőjének, az „osztrák Pfilestriná"-nak művészete jóidéig nem jutott szélesebbkörű nyilvánosságra. Csak a századforduló körüli évtizedekben fedezi fel újra hazája: monográfiákkal és műveinek kiadásával idézték fel művészi-tudósi hagyatékát. A legutóbbi évtizedben — főleg Andreas Liess és Hellmut Federhofer munkája nyomán — újabb Fux-renaissance indult ki Ausztriából: utóbbinak irányításával a gráci J. J. Fux-Gesellschaft megkezdte Fux műveinek gyűjteményes kiadását és a még európaszerte ismeretlenül lappangó Fw:c-kéziratok felderítését. A cikkünkben leírt Te De^m-partitúra tudomásunk szerint a tizenegyedik napvilágra került zenei Frt;r-autográí és egyben valamennyi közül a legkorábbi keletű. Az Országos Széchényi Könyvtár zenei kéziratai között a legrégibb autográf partitúraként tartjuk számon. Publikálását a J. J. Fux-Gesellschaft készíti elő. 3. Johann Joseph Fux-nak az irodalomból (vö. a 4. jegyzettel) eddig ismert Te Deum-kompozíciói: a) K. 270, négyszólamú vegyeskarra és zenekarra; b) К. 271, ötszólamú vegyeskarra és zenekarra; c) K. 272, négy szólamra, ä cappella; d) L. 34, négy szólamra és zenekarra; e) L. 35, kettős kórusra és kettős zenekarra. 4. Vö. főként: Dr. Ludwig Ritter von Köchel: Johann Josef Fux, Hof compositor und Hofkapellrneister der Kaiser Leopold I., Josef I. und Karl VI. von 1698 bis 1740. Wien, 1872. (A továbbiakban röviden: Köchel, ill.: К.) — Andreas Liess: Johann Joseph Fux. Wien, 1947. (A továbbiakban röviden: Liess, ill.: L.) — Liess Fua>cikke az MGG 4. kötetében (1955), 1159—1175. hasáb. 5. Köchel a tematikus jegyzékben feltüntetett 405 mű közül csak hatot jelez eredeti kéziratnak s az azóta eltelt közel kilenc évtized kutatásai sem számoltak be e szám lényeges emelkedéséről. Még az idézett MGG-cikk szerint is: „Gering ist auch die Zahl der Autographe, obwohl ein grosser Tl. der Hss. aus der Lebenszeit des Meisters stammt." 6. A Nachlaßverzeichnis'' másolatáért és mikrofilmen történt rendelkezésünkre bocsátásáért Dr. Ernst Fritz Schmid zenetudóst, az új Mozart-összkiadás vezetőjét illeti köszönet. 7. A fcliőknak fekete puha ceruzával történt beszámozására az Országos Széchényi Könyvtárban történt feldolgozás alkalmával került sor. 8. A háromholdas főjegy igen gyakori az Esterházy-levéltárból származó zenei kéziratok papírjaiban. Jens Peter Larsen egyik régebbi feltevése szerint (Die Haydn-Überlieferung. Kopenhagen, 1939. 167—168.) az ilyen papírok bécsi malmokból kerülhettek ki, Robbins Landon legutóbbi kutatásai szerint (The Symphonies of Joseph Haydn. London 1955, Universal-Rockliff. 612. 1.) viszont e vízjel északolasz papírüzemekre utal. A fő és mellékjeleken belül is háromféle variáns különböztethető meg. A leggyakrabban előforduló formát az ábrán tüntetjük fel. A második variáns, bizonyos fokú torzuláson kívül, főjelében fordított S-betűt mutat. A harmadik variáns főkép a mesterjelben feltűnő: a két betű távolabb került 244