AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Kecskeméti István: Johann Joseph Fux ismeretlen zenei kézirata

egymástól, az A nyílása szélesebb, a P betű szára hullámosan torzult. — A vízjelek megkülönböztetéséért és lerajzolásáért Somfai Lászlóné zenetörténésznek ehelyütt fejezem ki hálás köszönetemet. — A háromféle változtatra a főszövegben a fóliószámok normál-, dűlt és kövér szedésmódjaival utalunk. 9. Az österreichische Nationalbibliothek volt szíves rendelkezésünkre bocsátani az 5., 127., 289. és 290. Köchel-jegyszék-számú Fux-művek hiteles autográfjainak mikrofilmfelvételeit. Kéziratunkkal történt összevetésük mindegyik esetben pozitívnek bizonyult s ez alátámasztja az autográf-jellegre vonatkozó feltevésünket. 10. így pl. a 6. rectón Fux kifejezetten a harsonák számára ír elő különleges kezelést, nyilván a háromszor ismétlődő Sanctus pianissimo-ból induló fokozásának aláfestésére (a 70. és köv ütemben: „Tromboni l"

11 chori", ill. „Tromboni 2^ cori in tremulo"[?]. Ugyanitt utalás történik arra, hogy az orgonával általában gordon (-csoport) haladt együtt („Violone senza Organo", majd „Organo"). 11. A hangszer-azonosítási kérdések megoldásában nyújtott szíves tanácsokért Vécsey Jenőnek tartozom köszönettel. 12. Bár a fúvós-szólamokat talán rövid kürtök is játszhatták, ia trombiták mellett szól a kompozíció fényes, ragyogó hangszíneket feltételező ünnepi jellege, továbbá e fúvós-szólamok magasfekvésű, virtuóz koloratúrákkal ékesített kidolgozása is. | Eine unbekannte Musikhandschrift von Johann Joseph Fux ISTVÁN KECSKEMÉTI Verfasser und Zoltán Falvy haben einen wertvollen Autograph in dem für Rekatalogisierung vorbereiteten Material der Nationalbibliothek Széchényi in Budapest entdeckt: die Urschrift-Partitur eines bisher unbekannten Te Deum für zwei Chöre in C-dur, aus dem Jahre 1706, von Johann Joseph Fux (1660—1741), dem großen österreichischen Barockmeister. Der Wert dieses — aus dem einstigen fürstlich Esterházyschen Archiv stammenden — Manuskriptes wird auch durch den Umstand erhöht, daß die bisherige Fachliteratur nur äußerst wenige FuxAutographen registriert. Die Publikation der Urschrift-Partitur wird durch die J. J. Fux-Gesellschaft (Graz) vorbereitet. Der Artikel gibt u. a. folgende äußere Merkmale an: zur Zeit trägt die Urschrift die Signatur: „Ms. mus. 2776". Eine alte Signatur (Cath N™ 558) stimmt mit der Nummer von Haydns „Nachlaßverzeichnis" überein und weist darauf hin, daß dieser Autograph aus Joseph Haydns Besits ins Esterházy-Archiv geraten ist. Format der verwendeten Büttenpapierbögen: 63x46,5 cm quer. Foliozahl: 28. Im Papier sind Varianten zwei verschiedener Wasserzeichen zu beobachten. Das Hauptzeichen (ein dreifacher Halbmond mit dem Buchstaben S) und das Nebenzeichen (das Meistermonogramm PA mit einem stilisierten dreiblättrigen Kleeblatt in der Mitte) weisen auf ein Produkt italienischer Papiermühlen hin. Auf jeder Seite sind je 20 fünfzeilige Notensysteme zu finden. Das Manuskript beginnt mit der Tempobezeichnung Allegro, bzw. mit einer siebentaktigen Orchestereinleitung und endet auf dem 27. Verso mit dem folgenden autographen Schlußsatz: Finis /Ita te laudat/ Joannes <Josephus Fux /1706/ 2. decembris. Das volle Ensemble besteht aus zwei Chören („Coro l

mo

", „Coro 2do"). in beiden Chören ist je ein gemischter Chor (bzw. 4 Soli) tätig. Beide Orchester enthalten — der Disposition und den Stimmen nach geurteilt (die Bezeichnung der Instru245