AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Borsa Gedeon: A Breviárium Strigoniense újabban fellelt ősnyomtatvány kiadása

is ismerünk a XV. század nyolcvanas éveiből név szerint más kereskedőt, aki kötetünknél ilyen szempontból még számításba jöhetne. Az esztergomi breviáriumok 1526 előtti nyomtatott kiadásainak ismertetésünk elején közölt jegyzékéből kiderül, hogy az egyetlen 1484. évi kivételével valamennyi Velencében készült. Ez nemcsak az akkori Magyarország erős itáliai kapcsolataival indokolhatók, hanem azzal is, hogy a rendkívül fejlett technikájú velencei nyomdászokkal készíttették számos távoli egyházmegye részére is (pl. Salysbury, Toledo, Boroszló, York) az igényesebb kivitelű breviáriumokat és misekönyveket. Kiadásunk tehát jól beleillik a már ismert többi, Velencében nyomott esztergomi breviárium sorába. Jó kiegészítést jelent a most ismertetett kiadás, ha ugyanezt a sort időrendi szempontból vesszük figyelembe. 1480—1526 között ugyanis — az 1484. évet követő és a XVI. század első évtizedét kivéve 21 — általában egy-négy évenként jelent meg az esztergomi breviárium egy-egy újabb kiadása. Ezt a körülményt az akkori kiadások néhányszázas példányszáma, ül. az esztergomi főegyházmegye rendkívüli mérete és végül, de nem utoljára a papság nagy száma egészen természetessé teszi. Az 1484. és 1494. évek eddig ismert kiadásai között fennálló űr kitöltéséhez ismertetett kötetünk jelentősen hozzájárul. A rendkívül megviselt állapotban levő breviárium kötéséből ma csak a hátsó, bőrrel bevont fatábla és a gerinc bőrborításának egy része maradt meg. Ezekből megállapítható, hogy az a későgótika stílusában viszonylag gondos kivitelben készült. Erre utalnak a bőrkötést díszítő bélyegzők és az egykori csatok nyomai is. A kötés nem a legelső, mert a breviáriumban található rendkívül sok különböző kézírás közül a három legrégebbiből több helyen (pl. 54a, 67b, 90b, 126a stb.) a lap szélén az újrakötés alkalmával levágtak. Javítgatták ekkor magát a fűzést is. így az „i" ívet egy XVI. század elejéről származó kézirat papírcsíkjába fűzték be újra. Az erősen használt kötetet a XVI. század húszas évei táján köthették újra, és ennek maradványai maradtak reánk. A hátsó tábla belső, papírral leragasztott felén több magyar és német nyelvű tollpróba között találjuk az 1573. és 1577. évszámokat, valamint a „Gregorij Foding" szövegű (tulajdonos — ?) bejegyzést. Ebből a korból származik az ötvenedik levél üres verzóján található kéziratos jegyzék is, amelyben nyilván egy falusi plébános örökítette meg latin nyelven tizennyolc, kizárólag magyar családnevű (Szabó, Bíró, Bocskor, Győrfi, Ferencz, László, Erős stb.) híve által ígért jószágot (bárányt, malacot, kakast stb.). Későbbi korból származó bejegyzéseket nem találunk a kötetben, ezért provenienciá járói tájékozatlanok vagyunk. Jegyzetek. l.Dankó József: Magyar egyházi bibliográfiai érdekességek. Magy. Könyvszle. 1888: 105—139. I.Kubay Ilona- Missalia hungarica. Bp. 1938. 235