AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Borsa Gedeon: A Breviárium Strigoniense újabban fellelt ősnyomtatvány kiadása

hetett: ez esetben esik ugyanis a 390. levél — az ennek feltehetően 186 levél terjedelmű — a Proprium de Sanctis rész 86. százaléka tájára. Ezt a következtetést megnyugtató módon megerősíteni látszik, ha e rész terjedelmét összehasonlítjuk az esztergomi breviárium többi, hasonlóképpen nyolcadrét alakú kiadásaival (vö. RMK. III. 195, 231 és 263),

17 ahol ez 180, ill. 184 levelet tartalmaz. Jogos lehet tehát következtetésünk, hogy e rész a mi kiadásunkban is hasonló terjedelmű lehetett. Példányunkban ebből 103 levél maradt fenn. Az ívbeosztás alapján a 104. levél nyilván az „N" ív utolsó, nyolcadik levele volt. A többi hiányzó kb. 80—82 levél •— füzetenként továbbra is nyolcat számolva — tíz ívbe lehetett osztva. Az ívj elek feltehetően M-től X-ig, a levélszámozás pedig -— a már többször említett hatleveles eltolódás figyelembevételével — a 418. számig terjedhetett. Ugyancsak a többi kiadásokkal történő összevetés adhat felvilágosítást az utolsó — a fűzésmaradványok szerint öt ívre terjedő — részre is. Ez nyilván a Commune sanctorum volt, amely a terjedelem összehasonlításához fent figyelembe vett kiadásokban 38—40 levélből áll. Füzetenként nyolc levelet számolva ez valóban pontosan öt ívet tesz ki. Pontosabb következtetésekre ad lehetőséget a kötetünk 84. levele rektóján ill. verzóján található kéziratos bejegyzés, mely a Deus qui salutis és a Maria intacta kezdetű imádságoknál breviáriumunk 451., ill. '452. levelére utal, amelyeket a többi kiadásban (pl. RMK. III. 206, 231, 263 stb.)

18 a Commune sanctorum rész szövegének 84. százaléka táján találjuk meg. Ha elfogadjuk fenti következtetéseinket, hogy a Proprium de Sanctis rész a 418. számozású levélen végződött, úgy a 419—458 számozással ellátott és negyven levelesnek feltételezett Commune sanctorum rész 84. százaléka pontosan az előbb említett 451. ill. 452. levélre kerül. Ez nagymértékben megerősíteni látszik a breviárium csonka ül. hiányzó részeinek általunk kikövetkeztetett terjedelmét és beosztását. Mint ahogy arra fentebb az egyes részek terjedelmének vizsgálatakor már utaltunk, egyes tipográfiai sajátosságok arra engednek következtetni, hogy kiadásunkat kézírás és nem nyomtatott szöveg alapján szedték. Äz eddig ismert és hozzáférhető kiadások (RMK. III. 1, 9, 195, 206, 231 és 263.) szövegeinek gondosabb összevetése azt mutatja, hogy ezeknél két nagyobb csoportot lehet megkülönböztetni: egy korábbit és egy későbbit. Az elsőhöz tartozik a két XV. századi, míg az utóbbihoz a négy fentemlített XVI. századi n3^omtatvány. Az 1484. évi kiadás szöveghű utánnyomata az 1480. évben megjelentnek. Az 1514. évi kiadás felhasználásával készültek újabbak az 1515. és 1519. években; az 3 524. évi pedig éppen sor szerinti utánnyomata az 1519. évinek.

19 Ezzel szemben a most ismertetett kötetünk szövege egyikkel sem mutat ilyen mértékű egyezést.

20 Miután az esztergomi breviárium valamennyi ismert kiadása feltünteti azt a körülményt, hogy melyik könyvkereskedő költségén jelent meg, elképzelhető, hogy a mi kötetünkben is hasonló volt a helyzet. Sajnos példányunk eleje és vége erősen hiányos, így ma csak következtetni lehet minderre. A korban a miénket megelőző két esztergomi breviárium Johannes Cassis, ill. Theobald Feger költségén jelent meg. Nem 234