AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Hankiss Elemér: A Hamlet-élmény elemzése (Kísérlet az irodalom társadalmi hatásának mérésére)
elméi. Ugyanúgy szükség van rájuk, mint a nagy alkotókra, mert csak bennük van meg a lelki energiáknak az a nagy feszültsége, mely a többiek számára is szimbólummá formálja az irodalmi élményt. Irodalomtörténészeink és kritikusaink legnagyobbjai voltak csak mindenkor ilyenek. De sokan voltak, bárcsak sokan lennének mindig, az ismeretlen olvasók és színházlátogatók közt. Sokminden gátolhatja és akadályozhatja meg véglegesen azt, hogy e §y _e gy irodalmi hős, egy-egy emberi helyzet vagy sors jelképpé tisztulhasson. Azt már láttuk, hogy az érze]mi vagy értelmi elemek túlsúlya hogy terelheti holtvágányra az élményt; de nem válik szimbólummá akkor sem, ha sekély volt, és a befogadó lélek erőtlen, sorsérzésre, saját sorsának, helyzetének átélésére képtelen. Nem válik azzá, ha az embernek túlontúl sok fenntartása, erkölcsi vagy bármilyen más kifogása van a hőssel szemben. Vagy ha Hamlettől elvonatkoztatva fogad csak el és tekint eszményinek néhány jellemvonást. Mint ahogy egyik válaszolónk teszi, mikor ezt írja: Jó tulajdonságai — elvontan tőle — követendők, de teljes egészében nem az, akitől tanulhat a ma embere. A szimbólumnak épp az a lényege, hogy nem elvonatkoztat az embertől, hanem ellenkezőleg: megtestesít benne egy elvont, általános tulajdonságot vagy emberi sorsot. Kérdőívünk sajnos nem alkalmas annak meghatározására, hogy kiben, s milyen mértékben vált jelképpé Hamlet. Elkövettük azt a hibát, hogy a 27. kérdésnél előre felsoroltuk jóformán az összes létező Hamletszimbólumot, lehetővé téve így, hogy ezek közül mindenki aláhúzzon egyet vagy többet, azok is, akikről a korábbi kérdések során minden kétséget kizárólag kiderült, hogy Hamlet nem él jelképként bennük. Valahol az ív elején előre megfogalmazott válaszok nélkül fel kellett volna tennünk azt a kérdést, hogy jelkép-e Hamlet, s ha igen, minek, milyen emberi sorsnak a jelképe? így kiderült volna, hogy ki fogalmazta már saját erejéből szimbólummá Hamlet sorsát, és egyúttal a 27. kérdésre adott válaszok hitelessége is ellenőrizhető lett volna. Az viszont néhány más kérdésből határozottan megállapítható, hogy feltűnően kevesen vannak azok, akikben jelképként él Hamlet. E jelenség okát nem ismerjük; de annál inkább figyelemre méltónak tartjuk, mivel a válaszok nagyrésze arra utal, hogy az ív kitöltői általában szegények szimbólumokban. 3-as számú kérdésünknél például, ahol több nagy irodalmi hőssel állítottuk szembe Hamletet, azt kérdezve minden esetben, hogy melyik a rokonszenvesebb a kettő közül, a következő meglepő eredményt kaptuk: Romeo: 36 — 11 Othello: 40 — 10 Faust: 36—8 Don Juan: 49—0 Don Quijote: 43 — 5 Monte Cristo: 40—7 Ádám: 15 — 34 Hamlet Hamlet Hamlet Hamlet Hamlet Hamlet Hamlet 176
