AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - N. Rácz Aranka: A katalogizálási szabályok nemzetközi egysége felé

zat kötelező érvényének biztosítása érdekében a katalogizálási szabályoknak szabvány formát kell adni. Az 1952-es szabvány az OKK tervezetéhez viszonyítva, rövidebb terjedelme ellenére jelentős kiegészítéseket tartalmaz. (A sorozatok, periodikák, különböző nem könyv jellegű dokumentumok leírásának szabályaival és az analitikus címleírás szabályaival bővült.) Tagolása áttekinthetőbb, logikusabb, a fogalmak meghatározása világosabb. Vonatkozik ez különösen a testületi szerző kategóriáinak meghatározására. A szabvány csak a legfontosabb szabályokat tartalmazza, magyarázatok nélkül. Erre egyrészt a szabványforma kényszerítette az összeállítókat, másrészt pedig az a meggondolás, hogy a szabályzatot a könyvtárak széles köre használhassa, beleértve a közművelődési könyvtárakat is. A szabvány megjelenése óta meglehetősen háttérbe szorult a katalogizálási szabályok problémája. Kétségtelen, hogy a katalogizálási gyakorlat számára nem kívánatos a szabályok gyakori változtatása. A szabvány korrekciójának problémáját azonban mégis érdemes lenne újból napirendre tűzni. A nemzetközi méretekben folyó revíziós munkák bizonyára szolgálnának számunkra is néhány tanulsággal. Utalok itt elsősorban a Szovjetunióban folyó munkára, amelynek egyik jellemző vonása a testületi szerzőség alkalmazásának korlátozása, illetőleg a fogalom pontos meghatározása. Tanulságosak az ezzel kapcsolatos amerikai meggondolások is. Át kellene gondolnunk a szabványt abból a szempontból is, hogy előírásai szerint készülő hazai katalógusaink vajon megfelelnek-e a szocialista művelődés és a tudományos kutatás szükségleteinek, illetőleg az olvasók igényeinek. E tekintetben vizsgálatokat kellene végezni, mind a közművelődési, mind a tudományos könyvtárakban. A katalogizálási szabályok nemzetközi egységesítésének gondolata és az IFLA tevékenysége A katalogizálási szabályzatok átdolgozásának felsorolt példái azt tanúsítják, hogy a napjainkban lezajló viták nagy többsége, főként az egy országon belüli egység megvalósítására irányul. Ugyanakkor azonban egyre inkább előtérbe kerül az az igény is, hogy a rohamosan specializálódó tudományok, főként pedig egyes időszerű tudományágak természettudomány, technika) nem nélkülözhetik a szakirodalom nemzetközi bibliográfiai összefoglalásait. Ezek a bibliográfiák, valamint az országhatárok kereteit túllépő könyvtárközi kölcsönzés már a nemzetközi méretekben egységes katalogizálás megteremtését sürgetik. A katalogizálási szabályok nemzetközi egységesítésének gondolata először századunk elején jelentkezik az ALA 1908-as szabályaival kapcsolatban.

62 James C. M. Hanson, a szabályzat összeállítója 1910-ben, a Levéltárosok és Könyvtárosok Brüsszeli Kongresszusán (Congress of Archivists and Librarians Bruxelles 1910.) elmondott beszédében azt javasolja, hogy az 1908-as angol—amerikai szabályzat szolgáljon alapul a nemzetközi szabályzathoz.

63 A vita tovább folytatódott 1911-ben, a 130