AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

I. A könyvtár életéből - Az Országos Széchényi Könyvtár 1958. évi beszámolója

valóra váltani. A sajnálatos az volt, hogy nálunk az ingadozás akkor vált uralkodóvá, amikor a ,,mindengyűjtés" kezdett korszerűtlen lenni s helyette épp a gyűjtőkör korlátozása kezdett érvényesülni. Ma már világosan látjuk, hogy egyetlen könyvtár sem képes mindent begyűjteni. Azt az univerzalitást, amit a régi könyvtár a maga falai közt is meg tudott valósítani, ma már a sok könyvtár csak együtt — vagyis hálózatuk — tudja nyújtani. A fejlődés tehát egyrészt a gyűjtőkör specializálódását hozta magával (ez párhuzamos a tudományok modern specializálódásával), másrészt a sok külön könyvtár szolgáltatásainak egységbe foglalását. Ebben a helyzetben gyűjteményeit tekintve az OSZK is akkor jár reális utakon, ha teljesség igényével csak egy sajátos területet gondoz (ez a hungarica) belehelyezkedve így a többi könyvtár együttesébe, viszont magára vállalja, hogy a többi gyűjteményből a könyvtárközi szolgáltatások révén funkcionális egységet alakít ki. A két feladat együtt adja a nemzeti könyvtár programját. A régi univerzális eszménynek ez a modern megvalósulási formája. (Vagyis a könyvgyűjtemény univerzalitása helyett a szolgáltatások univerzalitása.) Azért kellett ezeket a jelenségeket itt a bevezetőben mégegyszer érinteni, mert 1958-ban a könyvtár célkitűzéseinek, egész jellegének a megfogalmazását innen kiindulólag, ebben a perspektívában végeztük el. A könyvtár új szervezetet kapott, s abban is ez a kettős szerepkör érvényesült. Ma a könyvtár részben három gyűjteményi főosztályból (könyvek, modern különgyűjtemények, muzeális gyűjtemények), részben két könyvtárügyi főosztályból (könyvforgalmi ügyek, könyvtártudományi és módszertani feladatok) áll. A gyűjtemények tekintetében a fenti elvek alapján tisztáztuk a gyűjtőkört. Mindezzel, úgy érezzük, befejezést nyert egy többévtizedes bizonytalanság. A könyvtár előtt — összhangban a korkövetelményekkel — világos, tiszta célok állnak. De ahogy a fenti vonatkozásban az volt a bizonytalanság oka, hogy a könyvtár kérdéseit nem eléggé előrelátóan, nem az általános fejlődés perspektívájában vetették fel, ugyanez mutatkozik a szocialista nemzeti könyvtár speciális feladatai tekintetében is. Sajnálatos, hogy a nemzeti könyvtár büszke címe egyideig megerősítette az itt dolgozó könyvtárosok egy részének konzervativizmusát. Ez elsősorban a könyvtár archivális és zárt tudományos jellegének a nyilvános szolgálat rovására való hangsúlyozásában mutatkozott meg. A könyvtár nem tudta elég rugalmassá és teherbíróvá tenni közönségszolgálatát. Pedig a nemzeti könyvtár gyűjteménye még a polgári demokráciában is közkincs, a nemzet elsőszámú szabadakadémiája. Mennyivel inkább kötelessége a nyilvános szolga] at kiszélesítése a szocialista ország nemzeti könyvtárának! Nemcsak lehetőségeiben, passzíve kell az állampolgárok rendelkezésére állnia, hanem élő és hathatós módon segítenie kell az egész társadalom kulturális fejlődését. A szocialista és népi demokratikus országok nemzeti könyvtárai valóban vezető szerepet játszanak a művelődési forradalom végig-vitelében, a politikai fejlődés meggyorsításában a tudomány és a népgazdaság támogatásában. A mi nemzeti könyvtárunk ezeket a feladatokat is nem egyszer külső ösztönzésre vállalta magára s nem is mindig elégségesen. Nem a nagyobb eredményeket 12