AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

I. A könyvtár életéből - Az Országos Széchényi Könyvtár 1958. évi beszámolója

hiányoljuk elsősorban. Alább majd szó lesz arról, milyen nehézségek akadályozták a könytári munka kiszélesítését. Hiányolnunk kell azonban, hogy a könyvtár a jellegzetesen könyvtári célokat sem. tűzte ki határozottan, s ha általánosságban megfogalmazta is, hogy milyen szerep vár rá az új társadalomban, nem munkálta ki részletesen a maga szakmai módszereit. De nem csupán a célok bizonytalansága a bajok forrása. Nem adnánk tiszta képet, ha nem szólnánk azokról a komoly külső nehézségekről is, amelyek a munkát még mindig gátolják. Mindenekelőtt az égető, katasztrofális helyhiányt kell megemlíteni. A könyvtár ma szét van szórva, de pótépületeivel is olyan helyzetben van, hogy 120 000 modern könyve (1850 és 1951 közti anyag) ömlesztve a padlón hever. De hasonló állapotban van pl. a térképtár és a kisnyomtatványtár jelentős része is. A munkahelyek is zsúfoltak, ami akadályozza egy jobb munkaszervezet kialakítását. Mégis legfájdalmasabb az olvasótermek elégtelensége. Nemzeti könyvtárhoz méltóan az olvasótermek egész láncolatára lenne szükségünk, s ehelyett egy évtized erőfeszítései után is mindössze egy 88 férőhelyes általános, egy 39 személyes hírlap- és folyóirat- s egy 24 személyes tudományos olvasóteremmel rendelkezünk az egyes gyűjtemények néhány férőhelyes kutatószobáin kívül. így tanulni, művelődni, kutatni vágyó olvasók tömegei rekednek ki a könyvtárból. (A szófiai Nemzeti Könyvtárnak 258 személyes általános olvasóterme van!) A helyhiányon kívül (bár ezzel is összefügg) gátolta még munkánkat, hogy az archivális példányok mellett nincsenek meg kellő számban a használati példányok. Pedig nyilvánvaló, hogy a megőrzés és a nyilvános szolgálat kettős feladatának csak kettős (sőt sokszor többes) példánysorozatok birtokában felelhetünk meg. Problémákat rejt magában a könyvtár személyzete is. A mai együttes nem tudatos, a könyvtár céljait szem előtt tartó személyzeti politika eredményeképpen jött létre, hanem elég esetlegesen verődött össze, fgy aztán több szempontból kívánnivalókat hagy hátra. Nem kis szerepet játszott a személyzet kialakulásában két nagy intézmény, az OKK és az NK feloszlatása s dolgozóik szinte változatlan bekebelezése. Természetesen, kerültek be a két intézményből kiváló erők, de kerültek be gyengébb képességűek is. A könyvtár céljainak megvalósításához a színvonal emelése és a tudatosság fokozása szükséges. Ez részben megfelelő új erők alkalmazása, részben az ittlévők nevelése által érhető el. Külön meg kell említeni, mert számos nehézség forrása, hogy nagy hiány mutatkozik a dolgozók két típusában: a középfokú (de jólképzett) káderekben és a technikai személyzetben. Államunk hatalmas költségvetést (8 671 000,— Ft) biztosított könyvtárunknak. Mégis van ennek a költségvetésnek két olyan hiánya, ami az alapvető nehézségek közé sorozandó. Egyik a könyvbeszerzési, másik a köttetési hitelek alacsonysága. Míg a külföldi analógiák azt mutatják, hogy a könyvbeszerzési hitel rendszerint meghaladja az összköltségvetés 20%-át, nálunk mindössze a 7,5%-ot érte el 1958-ban. Hasonló a helyzet a köttetésnél. A könyvtár évente több mint 43 000 kötet köny13 \