AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - N. Rácz Aranka: A katalogizálási szabályok nemzetközi egysége felé

talogizálási gyakorlat történeti kialakulását, bemutatja, hogy a grammatikus elv milyen mélyen gyökerezik a német könyvtári hagyományban. Megállapítja, hogy ezzel szemben külföldön egyre inkább tért nyert a mechanikus elv alkalmazása, egyre csökkent a grammatikus elvet képviselő P. I. népszerűsége. Arra a kérdésre, hogy elég-e a revízió vagy új szabályzatra van szükség, határozottan az új szabályzat összeállítása mellett foglal állást. Nem ért egyet Fuchs-szal abban, hogy utalók alkalmazásával meg lehetne oldani az anonimák katalogizálásának vajúdó problémáját. Ilyen módon a katalógusok mértéktelenül felduzzadnának és a munka is megkettőződne. Véleménye az első főnevet illetőleg nem egyezik teljesen a katalogizálási bizottság véleményével. Samulsky a tiszta mechanikus rend bevezetését javasolja oly módon, hogy az első szó legyen a rendszó a névelőkkel és prepozíciókat nem véve figyelembe. A német könyvtárosok nagy része elismeri a grammatikus elv nehézségeit és a mechanikus elv előnyeit, azonban, amint a kérdőívekből kiderül, ragaszkodik a főnévi rendszó elvéhez. Fél a radikálisabb megoldásokat követő rekatalogizáló munkától. Ezért döntött a katalogizálási bizottság amellett, hogy ne az első szó, hanem az első főnév legyen a rendszó. Hangsúlyozza azt is, hogy tökéletes megoldás nincsen, a mechanikus elv alkalmazása is jelent problémákat, ezek azonban eltörpülnek előnyei mellett. Egyetért a testületi szerzőség bevezetésével, akár a Fuehs által javasolt utalásos módszer szerint, akár főlapos felvétellel. Előadása befejező részében a mechanikus elv mellett a következőkkel érvel: A könyvtárosok többsége az egész világon a mechanikus elv mellett döntött, mivel megvannak győződve arról, hogy ez a legracionálisabb megoldás. A mechanikus elvre való áttérés segítené a katalogizálási szabályok nemzetközi egységesítését is. Ami pedig a könyvtári hagyományok tiszteletét illeti, a könyvtárnak valóban ragaszkodnia kell bizonyos mértékben a tradíciókhoz, azonban a tradíció nem idézhet elő stagnálást. A „kontinuitás" nem zárhatja ki az új követelmények kielégítését. Mindent meg kell tenni, hogy a mai követelményeknek eleget tegyünk és ide tartozik a betűrendes katalógus egyszerűsítése is. Régen elmúlt az az idő, amikor az olvasót figyelmen kívül lehetett hagyni. Ma elébe kell menni az olvasónak. A katalógus átszervezésének munkájától és költségeitől pedig nem kell félni, ezek megtérülnek a teljesítmény növekedésével és a használat egyszerűsítésével — fejezi be érvelését Samulsky. Az 1954. évi brémai konferencia visszhangja még sokáig gyűrűzik. A konferencia vitaanyagához szorosan kapcsolódik Wilhelm Bauhuis: Katalogreformen

40 c. cikke, mely kilép a német könyvtárügy kereteiből és egyetemes vonatkozásaiban veti fel a katalogizálás problémáját és a német könyvtárak katalógus-krízisét. Abból a világszerte tapasztalt és általánosan ismert jelenségből indul ki, hogy a könyvtárak a mai könyvtermelés mellett nem képesek a beömlő anyag rendszeres feldolgozására a ma érvényes katalogizálási szabályok szerint. Mindenekelőtt el kell tehát dönteni, hogy az anyagnak milyen része kerüljön rendszeres és részletes feldolgozásra. Ki kell alakítani a részletesen katalogizált, a rövidítetten katalogizált és az egyáltalán nem katalogizált kiadványtípusok kategóriáit. Ezen túlmenően a katalogizálási szabályo121