AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - N. Rácz Aranka: A katalogizálási szabályok nemzetközi egysége felé

kat a lehető legegyszerűbbé kell tenni. Osborn híres cikkét idézi (Crisis of cataloging) és határozottan leszögezi: Irányelvekre, nem részletek pontos előírására van szükség. Rámutat arra is, hogy a szabályok uralma következtében a katalogizálás elszakadt a könyvtár életének egészétől. „A vezető könyvtárosok egyre kevesebbet tudnak a katalogizálásról, a katalogizálók mind kevésbé ismerik a nagyobb összefüggéseket, amelybe a katalogizálás tartozik." „A katalogizáló osztályok hosszú gyakorlatú katalogizálóikból kikerült vezetőinek gyakran hiányzik az egész fölötti áttekintése, inkább a technika mesterei, mint vezető könyvtárosok. A katalogizáló osztályok izoláltságukban a gyakorlatiatlanság és könynyen a nevetségesség hírébe esnek." Bauhuis a leghatározottabban a radikális reformok híve. Fuchs-szal szöges ellentétben a P. I.-kat nem tartja kijavíthatóknak, hanem teljesen új meggondolásokat követel az új szabályzat összeállítóitól. Szerinte nem az egyes szabályokat, hanem a katalogizálás előírásainak egész koncepcióját kell megváltoztatni. Szerinte is az anonimákra vonatkozó paragrafusok a P. I. különben kitűnő építményének árnyoldalai. A tárgyi címek kérdésében Weinreich 1931-ben elejtett fonalát veszi fel, és teljes meggyőződésével a mechanikus elv elfogadásáért érvel. Sem Fuchs, sem a katalogizálási bizottság kompromisszumos javaslatát nem tartja megoldásnak. Óva int attól, hogy csak azért ne fogadjanak el egy helyesnek elismert szabályt, mert a bevezetése nehézségekkel jár. Az óvás a változtatástól úgysem tartóztatja fel a fejlődést. Ha felismertük, hogy egy szabályt meg kell változtatni, akkor meg kell azt tenni anélkül, hogy megkérdeznénk, milyen lehetőségei vannak alkalmazásának. Véleménye szerint az a javaslat is terméketlen, amely a könyvtárak, főleg a nagy könyvtárak egy részében a P. I. fenntartását javasolja. Mérlegelve az előnyöket és a nehézségeket, mindenképpen a mechanikus elv mellett kell dönteni — vonja le Bauhuis a végső következtetést —, a tárgyi rendszóra vonatkozó paragrafusok mellett pedig ki kell dolgozni a testületi szerzőre vonatkozó szabályokat is. A brémai konferencián megindított vitához kapcsolódik keletnémet részről J. Vorstiusnák, a tárgyi cím rendszavával foglalkozó tanulmánya.

41 Cikke bevezetőjében egyetértően foglalja össze mindazokat a nehézségeket, amelyek a viták során a P. I. alkalmazásával kapcsolatban felmerültek. Teljes mértékben egyetért Samulskyvál és Bauhuisszal a mechanikus elv előnyeit illetőleg és visszavonja 1931-ben az erlangeni könyvtárosnapon Weinrich javaslatával kapcsolatban tett megnyilatkozását. Javasolja a mechanikus elv alkalmazására vonatkozó szabályok mielőbbi kidolgozását. A mechanikus elv különböző lehetőségei közül legelőnyösebb megoldásnak azt tartja, ha a rendszó az első szó a névelő elhagyásával, a cím többi szava pedig ezután az adott sorrendben következik. A nyugat-német katalogizálási bizottság kompromisszumos megoldásáról az a véleménye, hogy bár alkalmazása valamivel egyszerűbb, mint a P. J.-é, (mert a nyelvtani függés nem játszik többé szerepet és az értelmezőre vonatkozó különleges szabályok elesnek), mégis sokkal közelebb áll a P. í.-hez, mint a mechanikus elvhez, és ennél csak alig 122