AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

I. A könyvtár életéből - Az Országos Széchényi Könyvtár 1958. évi beszámolója

Az Országos Széchényi Könyvtár 1958. évi beszámolója Összeállította a Könyvtár Igazgatósága Az Országos Széchényi Könyvtár felülvizsgálatai során többízben foglalkoztak azokkal a külső és belső nehézségekkel, amelyek a nagyobb eredmények akadályai. Alapjában két forrásra vezethetők vissza valamennyien, a célok tisztázatlanságára és a kellő munkafeltételek hiányára. Ami a célok bizonytalanságát illeti, megállapíthatjuk, hogy annak objektív okai is voltak. A könyvtárügy az utolsó száz év folyamán hatalmas átalakuláson ment keresztül. A leglényegesebb változás, hogy nemcsak megnőtt a könyvtárak száma, hanem ezek jellegükben rendkívül differenciálódtak is. S az új helyzetben, amelyben a legkülönfélébb rendeltetésű és tartalmú könyvtárak sokasága él együtt, egyre sürgetőbbé vált bizonyos közös, könyvtárközi funkciók kiépítése (könyvtárközi kölcsönzés, központi feldolgozás stb.). Az ilyen feladatok legtermészetesebb telepítési helyeként a nemzeti könyvtár kínálkozott, ami viszont ez intézmény programjának az újrafogalmazását jelentette. Ez várt az OSZK-ra is. Az OSZK azonban ebben a fejlődésben nem mindig járt az élen, sőt inkább passzív szerepet játszott. Ma már a szóbanforgó funkciók zöme szervezetébe tartozik, de hogy ez így történt, nem ő kezdeményezte, külső erők munkálták ki. Az OSZK néha egyenesen tehertételnek érezte a sok „heterogén" feladat ráhárulását. Igaz, hogy az új célokhoz a kellő helyiség, személyzet, technikai felszerelés biztosítása sem minden esetben történt meg. Sajátságos módon azonban problematikus volt a régi értelemben vett OSZK programja is. Az okok a következők: a könyvtár egységes profillal, hungarica-gyűjteményként kezdte meg életét: az alapítólevél szerint oly könyv-, kézirat-, térkép stb. anyagot szerez be, „mely részint közvetlenül, részint közvetve Magyarországra és a társországokra vonatkozik". Ugyanakkor azonban a külföld nemzeti könyvtárai más jellegű intézmények voltak, nagy, univerzális könyvtárak, amelyek a tu«dományos irodalmat nemzetközi szinten gyűjtötték. Ez az eltérés természetszerűleg arra ösztönözte időnként az Országos Széchényi Könyvtárat, hogy gyűjtőkörét kitágítsa, bécsi és más példaképei nyomán az általános tudományos könyvtár típusát igyekezzék megvalósítani, mintegy ebben látva tudományos rangjának biztosítékát. A szűkebb hungaricagyűjtemény és az általános gyűjtőkör célkitűzései közti ingadozás azután azt eredményezte, hogy az eredeti koncepciót sem sikerült teljesen 11