AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - N. Rácz Aranka: A katalogizálási szabályok nemzetközi egysége felé

hiszen mind a könyvtári hagyomány, mind pedig a társadalomnak a könyvtárak feladatairól vallott felfogása akkor még a P. L-t támogatta. Az utóbbinak népszerűsége évről évre nőtt, amelyet különösen az a körülmény támogatott, hogy mind a Berliner Titeldrucke, mind a Preußischer Gesammtkatálog a P. J. alapján készült. Gradmann kísérlete után hosszú ideig nem jelentkezett a kritika a tudományos könyvtárak részéről. Csak 1931-ben, az erlangeni könyvtároskonferencián került újra a kérdés napirendre. W. Weinreich

11 kritizálta igen erősen a P. L-nek éppen az anonímák rendszavával kapcsolatos álláspontját, a grammatikus elvet és a mechanikus elvre való áttérést javasolta, amely egyszerűbb és olcsóbb. Weinreich sem aratott azonban elődjénél nagyobb sikert. A P. I. védelmezői azzal hárították el kritikáját, hogy a két hatalmas német bibliográfiai vállalkozás szabotálása lenne egy ilyen alapvető változtatás. Ebben kétségtelenül volt is igazság. A közművelődési könyvtárügy fejlődése következtében szükségszerűen jelentkezett az elégedetlenség a P. í.-kal szemben a közművelődési könyvtárak körében is.

12 Kezdetben a nagyobb közművelődési könyvtárak külön állították össze saját katalogizálási szabályukat, természetesen erősen támaszkodva a P. I. előírásaira. E szabályzatok közül legnagyobb hatású az 1924-ben megjelent lipcsei szabályzat volt.

13 Később a 30-as évek elején felmerül a szabályzatok egységesítésének szükségessége. 1934-ben jött létre az a bizottság, amely 4 évi munkával kidolgozta a közművelődési könyvtárak egységes, 1938-ban meg is jelent szabályzatát.

14 E szabályzat legnagyobb eredménye, hogy Vorstius javaslatára már a mechanikus elvet alkalmazza az anonim címek katalogizálásánál. Egyébként azonban ez a szabályzat is erősen ragaszkodik a P. L-hoz, sokszor még a szabályok szövegében is. Komplikált volta, nehézkes szövegezése miatt nem bizonyult tartós megoldásnak, hiányosságain sokáig különböző példatárak kiadásával igyekeztek segíteni. A P. J. tekintélye a tudományos könyvtárak körében azonban egyelőre még növekedett, különösen amikor 1936-ban a porosz központi katalógus össznémet központi katalógussá alakult (Deutscher Gesamtkatalog) és amikor bekapcsolták hatáskörébe az osztrák könyvtárakat is. A Deutscher Gesamtkatalog-on keresztül megvalósult (néhány kivételtől eltekintve) a katalogizálás egysége Németországban a P. í. alapján. A második kiadás megjelenésétől 1938-ig, a második világháború kitöréséig eltelt 30 év elegendő volt ahhoz, hogy a katalogizálás megszilárduljon és a változtatásokat problematikussá tegye a meglevő katalógusok hatalmas tömege. A P. I. kétségtelen fogyatékosságai azonban mégis napirenden tartották az átdolgozás gondolatát. 1943-ban H. Fuchs és Joris Vorstius, a német könyvtárügy e két legtekintélyesebb katalogizálási szakembere, azt a feladatot kapta a birodalmi kultuszminisztériumtól, hogy egymástól függetlenül készítsék el a szabályzat átdolgozásának tervét. E tervek el is készültek, azonban a háborús viszonyok miatt nem kerülhetettek a könyvtárosi közvélemény elé megvitatásra. 111