AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - N. Rácz Aranka: A katalogizálási szabályok nemzetközi egysége felé

A katalogizálási szabályzatok kialakulása. A Porosz Instrukciók és az ALA 1908-as szabályzata A középkori szerzetesi könyvtárak néhány száz kötetéhez, amelyeket egy-két írástudó szerzetes használt, még nem kellett katalógus. E könyvtárak jegyzékei nem egyebek többé-kevésbé rendszerezett leltáraknál, amelyek főleg az állomány nyilvántartására szolgáltak. A mai értelemben vett katalógus későbbi fejlemény. Fogalmába beleértődik, hogy olyan gyűjtemény leírásáról van szó, amely nagysága miatt már csak írásban tartható számon és az egyes címek a jobb tájékozódás érdekében, bizonyos szempontok szerint rendeződnek. Ilyen katalógusok készültek a szempontok állandóan fokozódó differenciálódásával, a XVI. századtól egészen a XIX. század elejéig.

1 Ebben a korszakban, főleg a XVIII. századtól kezdve, keletkeznek a fejedelmi udvarokban, városi tanácsok tulajdonában, egyetemeken azok a korlátozott nyilvánosságú, több ezer kötetes tudományos gyűjtemények, amelyek használatához már valamiféle katalógus volt szükséges. E katalógusok legtöbbször tartalmi szempontok szerint rendezettek, a mű bibliográfiai leírása ekkor még kisebb jelentőségű. Ez utóbbit a nagy, összefoglaló, tudományos bibliográfiák tartják először fontosnak. Az első bibliográfiai leírásra vonatkozó javaslatokat Gesner Biblioteca Universaliséúnak függelékében, a Pandectariumb&n találjuk. Gesnernél éppen úgy, mint későbbi könyvtáros és bibliográfus utódainál, a mű leírására vonatkozó szabályok még a szakrendszerrel együtt, ezzel összefüggésben szerepelnek. Ebben a korszakban nem jelentkezik még a bibliográfiai leírás, mint külön probléma. A XVIII. századtól kezdve azonban egyes könyvtárosok már arra törekednek, hogy a könyvek katalogizálását bizonyos szabályok szerint végezzék. Az első modern értelemben vett katalogizálási szabályzat, amely a mai katalogizálási gyakorlatnak szinte minden problémáját felveti, Antonio Panizzinsk, a British Museum újjászervezőjének nevéhez fűződik. A szabályzatot hosszú harc után, 1839-ben hagyta jóvá a parlament által a könyvtár ügyeinek felülvizsgálatára kiküldött bizottság. Ezzel életbe lépett a híres 91 pont. Panizzi szabályzata különösen az angolszász katalogizálási gyakorlatra hatott hosszú ideig. Lényegében belőle indult ki Cutter szabályzata is. A testületi szerző sokat vitatott fogalma szintén Panizzi szabályzatában merült fel először. Azt azonban, hogy éppen a British Museummal kapcsolatban születik meg ez a szabályzat, mégsem csupán Panizzi éleselméjűségével kell magyaráznunk. Oka társadalmi jellegű. A British Museum Könyvtára, az angol virágzó kapitalizmus nagy tudományos gonddal és anyagi ráfordítással létrehozott, hatalmas reprezentatív gyűjteménye Panizzi előtt szinte hozzáférhetetlen állapotban volt. Állományának korszerű feltárását az a demokratikus társadalmi igény sürgette, amely a könyvtárat, a könyvtárak problémáját és benne a British Museumét parlamenti üggyé tette. Nagyobb szerepe volt ebben a polgári demokratikus közönség igényének, mint a könyvtárosok lajstromozó hajlamának. Ezt a problémát csak egy 108