AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Kókay György: A bécsi Magyar Hírmondó (1789—1803)

nem fog-é szűk esztendő lenni? Jó akkor bezzeg a készt elő-venni, s a Népet, a kákagyökérből nyomorúságosan készített kenyérnek ízetlen, és egésségtelen rágásától, s az éhel-halástól meg-menteni." —- Más olvasó az utak elhanyagolt állapotát teszi szóvá a Magyar Hírmondóban, ebben látván főakadályát az ipar és a kereskedelem kifejlődésének: „Nintsen kéttség kívül egy Magyar is, aki ne kívánná a szorgalmatos munkásságnak, a mesterségeknek, fabrikáknak, és kereskedésnek egéssz erőben való virágzását a két Magyar Hazában. — Ez, jó kívánság; de tudni való dolog, hogy eszközök nélkül nem lehet elérni a véget. Tsak az utakat s vendégfogadókat kell jobb karba állítani: mindjárt nagyobb divattyában lehet a járás-kelés az Országban, következésképpen jobban ki lehet tanulni, mellyik részében az Országnak mit lehet, s kell kezdeni, a köz, és magános haszonra.. ."

62 — Ha az országban valahol gyár létesül, örömmel adnak hírt róla. Soproni levelezőjük beszámolóját, amelyben városok új gyárairól ad hírt, így fejezi be: „Bártsak példánkat egyéb Magyar Városok is hazai melegvérrel tekéntenék:" A mezőgazdaság fejlesztése céljából pályázatokat közölnek és új eljárásokat, és addig ismeretlen növényfajtákat ismertetnek. így például az 1792. március 30-i számban felhívják olvasóik figyelmét a nálunk még kevésbé ismert lóherefajtának, a francia lóherének a termesztésével járó előnyökre és ismertetik termesztésének módját. A magyar jakobinus mozgalom véres elfojtása után azonban megszűnt a lehetősége minden nagyobb arányú reformnak. A magyar nemesség következetesen támogatta a Habsburgokait a francia forradalom és a Napóleon elleni háborúkban. Az országgyűléseken készségesen megszavazták az udvar által kívánt adót és katonát, sőt, a franciák közeledtének hírére teljesítették Bécsnek a nemesi felkelés összehívására irányuló óhajait is. A Magyar Hírmondó ezekben az időkben több ízben beszámol e nemesi felkelésekről. „Nálunk, nyakra főre készül az Insurrectió" — írják Biharból. — A rozsdás pisztolyok és puskák is előszedettek, s ki-tisztíttattak." Gróf Palffy Miklós generális beszédét közlik, amelyben az insurgens nemeseket a „Religio", az „ősi szabadság" és a „vagyon" védelmére szólítja fel. A haladó szellemű főnemesek is visszavonultak és nagyobb reformok helyett csak saját birtokuk korszerűsítésével törődtek. A Magyar Hírmondó többször dicsérő hangon emlékezik meg Festetits György gr. és Széchényi Ferenc gr. alkotásairól. Olvashatunk a Georgikonról, és Festetitsnek a Balatonon, „a Magyar Földközi tengeren" közlekedő vitorlás hajóiról, „mellyek által, kivált a só-szállítás igen könnyebbíttetik Magyar tengerünk mellyékének Lakosaira nézve." Széchényi Ferenc könyvtárának, a „Nemzeti Bibliothecá"nak a megnyitásáról címlapjukon értesítenek 1803. február 25-én. A Magyar Hírmondó hírszolgálata hűen tükrözte a kor jelentős külés belföldi eseményeit. Ennek megfelelően sokkal színesebbek és érdekesebbek az 1789—1795 közötti évek híradásai, mint az azt követők, hiszen az események maguk is mozgalmasabbak és a reform- és nemzeti törekvések szempontjából biztatóbbak voltak, mint a magyar jakobinus mozgalom elfojtása után. Hozzájárult természetesen a hírlap fokozatos elszíntelenedéséhez a cenzúra is, amelyet II. József halála után II. Lipót, de főleg Ferenc egyre inkább megszigorított, és ebből a szempontból különös tekintettel voltak az újságokra is. Sándor Lipót nádor, aki több ízben fog12* 179