AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta (1945/1957)

lassan haladt előre. Végre 1957 májusában a Könyvtártudományi Bizottság egy olyan határozatot hozott, hogy e munkaközösség függetlenítse magát a mindenképpen elégtelen célhitel támogatástól s helyette inkább a tudományos könyvtárak közös erőforrására támaszkodjék. Az 5 nagy budapesti tudományos könyvtár (OSZK, Akad. Kvt., Egyetemi Kvt., OMK és Műsz. Egyet. Kvt.) vezetői ezen az értekezleten vállalták, hogy egy-egy munkatársat delegálnak ebbe a munkaközösségbe. A nyári hónapok nagyjában a munkaközösség átszervezésével, az erők átcsoportosításával s az új munkaprogram kidolgozásával teltek el. A kísérleti hónapok szeptember óta nagy lendülettel meginduló munkálatai eredményeképpen a teljes nyomdakész kézirat leadási idejét 1959 végében határozhattuk meg s így emberi számítás szerint ez az oly fontos — a tudományos világ által annyira várt s oly régen sürgetett — segédeszköz 1960 első negyedében kikerülhet a sajtó alól. 1956-ban megjelent Könyvtárunk nyugalmazott munkatársa, Gulyás Pál, Könyvtárunkban készült, a tudományos kutatók által sokat sürgetett és csak nehezen nélkülözhető anonym és pseudonym lexikonja is.

30 Bibliográfiai osztályunknak — mint már említettük — jelentős feladata a könyvtárak bibliográfiai tevékenységének koordinálása is. Ennek a munkának előfeltételét teremtette meg az a Népművelési Közlönyben 1954ben megjelent rendelet

31

, mely a tervezett bibliográfiák kötelező, időben megtörténő bejelentését írja elő. Amint saját bibliográfiai tevékenységünkben is megmutatkozott az elvi tisztázatlanság okozta bizonytalanság, koordináló munkánk is hosszú ideig nem volt elég célratörő és határozott. Csaknem kizárólag a párhuzamosságok kiküszöbölésére szorítkozott, ahelyett, hogy tartalmilag is összefogta és irányította volna az egész területen folyó bibliográfiai tevékenységet. Ez a határozatlanság is oka volt annak, hogy országos viszonylatban sok hiba történt, melyekért közvetve Könyvtárunk is felelős. Az elmúlt esztendőkben számos olyan bibliográfia jelent meg nyomtatásban vagy készült házi sokszorosító eljárás útján, melyek teljesen öncélúaknak bizonyultak; néhol a felduzzasztott létszám s egyik-másik könyvtár bibliográfiai osztályának rosszul értelmezett „versenyszelleme" is számos hiba forrásává vált. Anélkül, hogy a szükségleteket, az elkészült bibliográfiák felhasználását, használhatóságát bárki is megfelelő elemzéssel tanulmányozta volna, egyre-másra készültek a jó vagy kevésbé jó, de az adott igényeknek semmiképpen meg nem felelő ajánló bibliográfiák. Ez a hiba is hozzájárult ahhoz, a véleményünk szerint teljesen helytelen, de még a sajtóban is hangot kapott álláspont kialakításához,

32 mely az ajánló bibliográfiákat, mint haszontalanokat, eleve halálra ítélte. Noha könyvtárunk ajánló bibliográfiák terén végzett koordináló munkáját még ma sem tekinthetjük kifogástalannak — a megjelenésre kerülő bibliográfiák tartalmi elemzését szűkreszabott létszámkeretei miatt még ma sem vállalhatja a Könyvtár — mégis ma már sokkal határozottabban és aktívabban nyúl bele az országos bibliográfiai terv kialakításába, komoly segítséget nyújtva ezáltal az ajánló bibliográfiák engedélyezésénél a Kiadói Főigazgatóság munkájához. 1957 óta e koordináló tevékenységet Könyvtárunk a Könyvtárügyi Tanács Bibliográfiai Szakbizottságával együtt végzi. Könyvtárunk saját bibliográfiai tevékenységének helyes irányát az utóbbi esztendők bibliográfiai termése bizonyítja, melyek közül elsősorban 25