AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta (1945/1957)

két sorozatát kell, mint jó kezdeményezéseket megemlítenünk: A szomszéd népek irodalmának bibliográfiáját, valamint az Uj bibliográfiai füzetek^ c. sorozatot. Az Országos Széchényi Könyvtár munkájában, bár nem egészen ismeretlen feladatként, de teljesen új formában jelentkezett a minisztertanácsi határozat után, 1952-től a nemzetközi csere feladata. Az Országos Széchényi Könyvtár — amint azt a korábbi esztendők jelentései bizonyítják —, a felszabadulás előtt saját kiadványaival elég élénk csereforgalmat bonyolított le. A minisztertanácsi határozat következtében azonban országos viszonylatban ide került át az OKK nemzetközi csereközpont tevékenysége. E tevékenység ellátásának szükségessége hívta létre 1924-ben a brüsszeli egyezmény alapján az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központot.

34 E központ, melyből a felszabadulás első esztendejében, 1945-ben, az Országos Könyvtári Központ jött létre,

35 látta el a nemzetközi cserén kívül a könyvtárközi kölcsönzést, készítette a legjelentősebb tudományos könyvtárak könyvállományának központi címjegyzékét és jelentős bibliográfiai tevékenységet is fejtett ki. Mindhárom feladatkör 1952-ben a Könyvtárhoz került. E tevékenységek közül az első kettő a kötelespéldány csoporttal együtt — mely 1952 augusztusában a Szerzeményi osztályból időlegesen kivált — 1954 januárjáig a Könyvforgalmi osztályt képezte, a könyv KC a Könyvfeldolgozó osztályhoz került s annak 1957 végéig önálló csoportja volt. A Könyvforgalmi osztály, amelyet akkor lényegében csak a területi egység (mindhárom a Puskin utcai kisegítő épületrészlegünkben volt elhelyezve) hívott létre, 1954 januárjával a munka folyamán megmutatkozó célszerűségi szempontoknak megfelelően felbomlott, a kötelespéldány-csoport ismét beolvadt a Szerzeményi osztályba s a könyvtárközi kölcsönzés, mint az olvasószolgálati tevékenység egy része, az Olvasószolgálatba, míg a nemzetközi csere előbb önálló csoportként, majd 1954 ősze óta — egy rövid ideig tartó átmenetet leszámítva —, osztályként folytatja működését. Akkor, amikor e két feladatkör — a többivel együtt — 1952-ben az Országos Könyvtári Központtól a Széchényi Könyvtárhoz került, a személyzeti ellátatlanság miatt a helyzet szinte kétségbeejtőnek látszott. Míg e feladatokat ui. az OKK meglehetős nagy személyzet mellett kényelmesen végezte, addig a Széchényi Könyvtárhoz való kerülésekor az átadott alacsony létszám miatt, a vezetés a minimális személyzetet sem tudta e rendkívül fontos tevékenységhez biztosítani. Jellemző, hogy míg a nemzetközi cserét az OKK 7 fővel bonyolította le, az Országos Széchényi Könyvtár e feladatok ellátására 2 személyt kapott. Ugyancsak 2 személyt kapott a könyvtárközi kölcsönzés, amelyet az OKK-ban 6 fő látott el. A központi címjegyzékben 5 fő dolgozott, a Széchényi Könyvtár e feladatok ellátására 3 munkaerőt kapott. Még megdöbbentőbb a folyóirat KC helyzete. Ezt a feladatot az OKK-ban 6, időnként 7 személy látta el s e feladatokra a Széchényi Könyvtárban 1 személyt biztosítottak. Ez volt az oka annak, amint már fentebb céloztunk rá, hogy a lelőhely bibliográfia munkálatai 1952-54 között szüneteltek. E néhány adat is egészen világosan mutatja azt a helyzetet, amelybe a Széchényi Könyvtár az új feladatok átvételekor került. Már a Széchényi Könyvtár felülvizsgálati jegyzőkönyve megállapítja, hogy a Könyvtár igen 26