AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Vécsey Jenő: A Haydn-év elé (1959)

A Haydn-év elé. 1959 VÉCSEY JENŐ 1959-ben ünnepli a világ a nagy zeneszerző, Joseph Haydn halálának százötvenedik évfordulóját. Nyilvánvalóan minden kultúrnemzet igyekszik majd méltóképpen kivenni részét a megemlékezésből. Haydn nem az a művész, akit méltatlanul elfeledtek és egy-egy jubiláris évfordulóját kell felhasználnunk emlékének és jelentőségének fölelevenítésére. Kultusza sohasem csökkent azóta, hogy a legnagyobbakat megillető zenitet elérte —, sőt korunkban bizonyos vonatkozásokban még erősbödni is látszik népszerűsége. Inkább arról lehetne szólnunk, hogy a szimfónia, a vonósnégyes és az oratórium nagy mesetrének egyéb műfajait aránytalanul ritkábban vagy éppen sohasem hallhatjuk a nyilvánosságnak szánt műsorokon. Ez a tapasztalat egyaránt vonatkozik hazánkra és a külföldre. De sajnos, említett, igen népszerű műfajai közül is rendszerint csak néhány mű képviseli oeuvrejét (s rendszerint mindig ugyanazok a művek). Tudjuk, hogy a példásan jól konstruált alkotások magukban hordják a veszélyt, hogy tananyaggá váljanak s ilyenkor már veszítenek műsoresélyeikből. Haydn műveinek egy részével is ez történt és különösen kamarazenei és zenekari téren késztet elgondolkodásra mindaz, ami már évszázada történik: nehezen képzelhető el komoly zenei együttes, amely ne az ő művein tanulna és gyakorolna. Szembe kell szállnunk viszont azzal a felfogással, hogy ez csupán műveinek technikai könnyedsége folytán alakult így. Kortársai vagy elődei, de még utódai közül is bőségesen sorakoztathatnánk fel azokat a szerzőket, akik hozzá hasonlóan nem támasztottak különösebb technikai nehézségeket az előadók számára és zeneszerzésmesterségbeli tudásuk sem minősíthető valamelyes alacsony kategóriába. Nyilvánvalóan akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha megértjük, hogy Haydn művei minden könnyedségük ellenére mindig valódi muzsikát jelentenek és — igen sok művének viszonylagos technikai egyszerűsége sem egyéb, mint a mindig természetesen megnyilatkozó művész közvetlen kapcsolata a hangszerekkel vagy az énekhanggal. Ezért igen nagy a jelentősége annak a hatalmas kultusznak, amelyet Haydn művei a házi muzsikálás terén alakítottak ki maguk körül. Joseph Haydn egyike volt a zenetörténelem legtermékenyebb lángelméjének, alkotói zsenije pedig korának minden zenei műfajára kiterjedt. Ezért — még a fentiek számbavétele után is — bizonyos fokig értetlenül állunk a kérdés előtt: miért nem ismerik a zenekedvelők operáit, dalait vagy kevésbbé megszokott összeállítású kamarazeneműveit? 392