AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)
Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban
Szörnyű átkot szór a császári hóhér fejére, akinek durva, népnyúzó kezétől a nép menekülni akar. Szerzője megjegyzése szerint az osztrák főváros népe akkor énekelte, amikor október 28-án a „legmagasabb udvar kívánságára Windischgrätz bemutatót tartott Bécs bombázásából." A Ferdinándhoz intézett levélformájú gúnylapok sorozatában Back H. L., a császár 7 főbűne után, most még nagyobb felháborodással ír arról, hogyan pusztított el az „isteni kegyvesztettségből lett zarnok" 7 várost. uo Bombáztatta Prágát, Pestre egy rablóvezért szabadított, Aradra hóhérja 300 bombát dobott, 141 ágyúztatta Milano és Velence ősi házait, azután Bécs következett, szülővárosa, mely bálványozta és véres verejtékével táplálta őt, végül Brünnek is bűnhődnie kellett, mert rokonszenvezett Béccsel. Soha uralkodó még ennyire nem uszította egymás ellen alattvalóit s ezért figyelmezteti Ferdinándot, hogy romokon, holttesteken és sírokon át nem lesz képes megszilárdítani trónját, mert ha sikerül is leigáznia a népet, annak erkölcsi erejét semmiféle erőszak meg nem törheti, a nép élni fog és újra szabad lesz. A császár elleni gyűlölet fokozódásával egyre inkább előtérbe kerül az egész monarchikus államforma időszerűtlenségének tudata, mint a történelmi fejlődés szükségszerű következménye. Szinte sajnálkozva állapítja meg egyik gúnylapunk, hogy császárnak lenni a legrosszabb mesterség. 1 * 2 Az abszolutizmus „aranynapjai" véget értek s az aranykorszak után most a „tollkorszak" következik, toll van a kalapokon, toll a kezekben, mindenki ír vagy olvas. A különböző mesterséget űző kézmívesek mindegyike hajt valami hasznot a társadalomnak, csak a császárra nincs szükség, mert ő az „idők méhében vajúdó nyolchónapos szabadság" megszületésének még bábája sem lehet. Dr. Fischhof lis Dr. Tausenau Ui és Kossuth fogják azt a világra segíteni. Még gyászosabb véget jósol a királyoknak a népek nevében az a 2 kongó garasért árult gúnylap, 145 mely azt fejtegeti, hogy a jövőben szerepet cserélnek a nép és a királyok. Eddig a királyok sajnálhatták volna a népet, mert kivették szájából a kenyeret, kiszívták szívéből a vért és csak koldusbotot juttattak neki. De eljön az idő, mikor a király lesz szánalomra méltó, lezuhan trónja magaslatáról és sem az ég, sem a föld nem fogadja be; a gyávák nem félnek tőle többé, a bátrak nem gyűlölik már, senkije sem marad, elfelejtik s végleg le kell tűnnie. Két folytatólagosan kiadott röplap szintén a királyság bukását, sőt a köztársasági államforma helyességét magyarázza. Egyik, Éva egy leánya nevében 146 közli, hogy Ádám fiai ,,a tudás minden ágából meríthetnek, csak az állambölcsesség és a kormányzati politikáéból nem", mert ez az uralkodók számára van fenntartva, bár azok ritkán élnek vele, inkább a „bombázás politikáját" folytatják, mint Ferdinand is, aki sorra puszttítatja birodalma fővárosait. Ennek folytatásaként jelent meg a Honfi által szignált: Blätter für Freiheit, Wahrheit und Recht, 1 * 7 mely a szabadságért, igazságért és jogért szállva síkra, kimutatja, milyen káros befolyással van az uralkodó egész országa erkölcsiségére, hogy a népeket az uralkodók, akaratuk és érdekeik ellen kergetik háborúba, mérhetetlen adók által nyomorba döntik s mindebből levonja a következtetést, hogy az egyedül helyes államforma: a köztársasági. Az októberi bécsi forradalom felszámolása után a reakciós udvari 23* 355
