AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban

Iája alapján szerkesztett Wie das Volk im Jahre 1848 betet c. népimádság

134 azt követeli, hogy 1. Ne legyenek a fejedelmeknek idegen tanácsadóik, hanem a nép emberei legyenek mellettük. 2. Ne éljenek vissza a nép nevével. 3. Az alkotmányt tartsák szentnek. 4. Tiszteljék a népet és legyenek atyja a népnek, ő. Alattvalóiknak sem testét, sem lelkét ne öljék meg. 6. Ne legyenek házasságtörők, mint a bajor királyok, hanem éljenek példás családi életet. 7. Ne lopjanak és ne vessenek ki túlzott adókat, hanem gondoskodjanak a nép jólétéről. 8. Ne tegyenek hamis tanúságot és ígéreteiket tartsák meg. 9. Ne törekedjenek idegen, főleg ne népellenes szövetségre és ne avatkozzanak más birodalom belügyeibe. 10. Ne kívánják elvenni a nép jószágát kiuzsorázás által, adóztassák meg a tőkéseket és az uzsorásokat, de hagyják meg a szegények asszonyát, cselédjét, ökrét, szamarát és egyéb javait. A litánia formuláját is a szabadság és a forradalom eszméivel tölti ki a Ferdinand gyónásáról szóló gúnylap kibocsátója, amikor a „tiszta ész" templomában, a forradalom anyjának, a szűzi szent szabadságnak tiszteletére és a magyar—német—olasz nép szentháromságának nevében mondja el a Ferdinándot és cinkosait kárhoztató, a magyar szabadságért harcolók és különösen a „közkatonák" nagy áldozatait kiemelő litániát.

136 Ide sorolható a D. K. t. betűjellel kibocsátott olmützi katekizmus is,

137 mely a kamarilla felfogása szerinti 7 halálos bűnként: 1. a szabadságot, 2. egyenlőséget, 3. testvériséget, 4. munkát, 5. hazaszeretetet, 6. polgári öntudatot, 7. áldozatkészséget, az irgalmasság 7 cselekedetéül pedig 1. a pánszlávizmust, 2. a reakciót, 3. a népárulást, 4. a bombázást, 5. a feketesárga halállobogó kitűzését, 6. az Osztrák Kurir c. reakciós lap olvasását és végül 7. az anarchiát sorolja fel. Befejezésül elítéli a háborút mint az emberiség átkát, de megjegyzi, hogy elkerülhetetlensége esetén a magyar nép nem fog visszarettenni tőle, „mert az nyer, aki mer." E sorozat egyik legélesebb császár elleni támadását foglalja magában az Ima Ferdinándért™ mely Bécs bombázásakor került kiadásra. Ezt a bombázást ugyanis utolsó pillanatig elképzelhetetlennek tartották mindkét fővárosban, bízva Ferdinand azon kijelentésében, hogy a népre nem enged lövetni. Ez most lerántotta a leplet a „jóságos" császárról és izzó gyűlöletet szült ellene az októberi forradalom barrikádjain harcoló legkülönbözőbb társadalmi réteghez tartozókban.

138 Az imádság az ország egykori atyját „Windischgrätz emberhúst kimérő mészárszéke székálló-legényének" nevezi és legalább annyi értelmet kíván Ferdinándnak, hogy képes legyen megismerni a szabadság hatalmát és ne engedje a 30 millió ember bizalmából nyert kormánypálcáját az intrikus asszony- és szolganépség játékszeréül felhasználni. A gyűlölet még fokozódik az osztrák császári himnusz paródiájaként készült Oesterreichische Volkshymne

139 refrainjében: „Gott verdamme unsem Kaiser, Unser Henker Ferdinand, Und erlöse uns vom Kaiser, Seiner rohen Schinderhand.

." 354