AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban

€gész könyvet lehetne írni. Végre felvirradt a szabadság napja Paleimótól és Párizstól Bécsig és Pozsonyig. De újra szembeállították egymással az ország különböző nemzetiségű lakosságát és a magyarokat, holott — véli a szerző — a 48-as törvények egyforma jogokat biztosítanak minden nemzet­hez tartozó számára. Az osztrák sajtót ellenünk uszították az államadósság kérdésében is, pedig a két népnek közösen kellene a fenyegetett szabad­ságot megvédenie. A magyarokon követelt ausztriai államadósság a tárgya a sorozat második darabjának: Auch dieses soll ein Jeder wissen?"' Ezaz államadóság mibenlétét magyarázza s felháborítónak tartja, hogy mikor a háborúk folyamán Magyarország minden értékét elvitték, innen élelmezték a hadsereget s mindezért rossz papírpénzzel fizettek, a Franciaországtól kapott 200 millió, Nápolytól sarcolt 50 millió aranyból pedig az ország egy krajcárt sem kapott, most még azt az adósságot is a nyakába akarják varrni, amit sohasem csinált. Metternichnek és az uralkodóháznak az Angol Bank­nál értékállóan elhelyezett óriási magánvagyonát szembeállítja Ausztria 1200 millió ft.-os államadósságával és a szabadság és testvériség nevében ismét közös küzdelemre és ellentállásra hívja fel a két ország népét. A sorozat következő darabja felveti a kérdést: Ki tudja, ki fogja most Magyarországot megmenteni . ?38 A tragikus kimenetelű mohácsi csata 322. évfordulója alkalmából rámutat az akkori és a jelenlegi helyzet hasonlósá­gára s aggasztónak tartja, hogy a valóban magyar ezredek részt sem vehet­nek a mostani harcban — mert külországokba rendelték őket — az idegenek között viszont sok az áruló. Ugyanilyen A. A. betűjellel kibocsátott, szeptember 20-ról keltezett röpív leleplezi, hogy a „vérszomjas" kamarillá­nak már az országgyűlésben is vannak cinkosai, a hat erdélyi szász kép­viselő személyében, akik azon ürüggyel, hogy a Ház letért a törvényes útról, letették mandátumukat. Feltűnőnek tartja, hogy kettő közülük a közel­múltban Bécsben járt. 89 A magyar és a bécsi forradalom célkitűzéseinek szoros kapcsolatára, a közösen megvívni kívánt küzdelem fontosságára utal az a két röpív is, mely hangoztatja, hogy Magyarországnak győznie kell, vagy Ausztria el­vész s Magyarország megmentése Ausztria fennmaradását is biztosíthatja. Az első tulajdonképpen toborzó Szeredynek a magyar szabadságharchoz Bécsben verbuvált szabadcsapatába. 90 Ez az osztrák szabadságharcosok nevében került kiadásra és figyelmeztet arra, hogy JeUacic hordái, melyeket a kamarilla avval a törekvéssel zúdított a magyarságra, hogy a dinasztia népeit egymás ellen uszítva gyengítse és így könnyebben leigázhassa, maholnap Bécs alatt állhatnak. Ezért sorsdöntő a bécsiek számára is a magyarok megsegítése és jelentkezésük a Magyarországba induló csapatba. A másik röpívet a ,, Was macht der lederne Jéllachich" című gúnylap kibo­csátója adta ki: Ungarn ist gerettet, Österreich erhalten worden" címmel. 91 Ez közli az örömhírt a horvát ,,Sobri Jóska" rablóbandájának megsemmisí­téséről, a kamarilla terveinek bukásáról. 92 A győzelmet kapcsolatba hozza az ugyanakkor sikeresen induló októberi bécsi forradalom eseményeivel, melyek folyamán október 6-án ausztriai csapatok megtagadták a Magyar­ország elleni hadbavonulást. Véres összeütközés tört ki a katonaság, a pártjukra állt nemzetőrök és nép, valamint a felkelők ellen kivezényelt ide­gen katonaság között. A harc a Tábor-hídnál kezdődött, majd a városban 346

Next

/
Thumbnails
Contents