AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban

folytatódott, hol a hadügyminisztérium épületében a gyűlölt Latour hadügyminisztert megölték és a forradalmi tömeg a fegyvertárt is hatalmába kerítette. A nép barrikádokat emelt „Ungarns Freiheit ist Aller Freiheit"

93 felirattal. Jellacié kegyvesztett lett, Ferdinand elmenekült Bécsből és a hatalmat a „Reichstag" (országgyűlés) vette át, általános amnesztiát hirdetve, de az egész Habsburg-dinasztiát száműzve az országból. Ezeket a forradalmi eseményeket kommentálja a röplap, melyet a városi lakosság között Budán 3 konvenciós krajcárért, Pozsonyban 4 váltó krajcárért árusítottak. A kormány és híveinek minden iparkodása, hogy Ferdinándot Jellacic bán visszaparancsolására bírja, hajótörést szenvedett az udvari reakció intrikáin. Ennek ellenére még egy utolsó kísérletet próbáltak tenni a béke helyreállítására. A képviselőház szeptember 18-án tartott ülésén elhatározta, hogy küldöttséget meneszt Bécsbe, de Kossuth indítványára, nem az árulóktól hemzsegő udvarhoz, hanem az osztrák birodalmi gyűléshez, Ausztria népének képviselőihez, hogy panaszait előttük adja elő s általuk az osztrák népet kérje fel arra, hogy békét közvetítsen a magyar nép és uralkodója között és támogatását kérje az önkényuralom elleni harcához. A küldöttségben a képviselőház és a főrendi tábla több tagjával együtt a már idős és vak Wesselényi Miklós is résztvett. A vállalkozás sikertelenségét felháborodottan adja hírül Pest lakosságának a Der Grossmartyrer der Freiheit Wesselényi und der Wiener Reichstage kezdetű röpív. Elkeseredetten állapítja meg, hogy a bécsi „kupak tanács", mint a „schönbrunni asszonypolitika uszályhordozója" — a baloldal kivételével — a küldöttség fogadása ellen szavazott. Visszautasította ezáltal Wesselényit, a szabadságbajnokát és vértanúját is, aki szemevilágának elvesztését annak köszönheti, hogy a bécsi udvar bebörtönöztette és „méltóan" jutalmazta a magyaroknak a dinasztia érdekében évszázadokon át hozott súlyos áldozatait. A hírközlés avval a reménnyel zárul, hogy a megtorlás órája már nem késhet sokáig. A megtorlás csakhamar kezdetét is vette. A bécsi nép dühe elől menekülő Latour talán végső perceiben felismerte az igazság sújtó kezét abban, hogy a nép, melynek szabadságát vérbe akarta fojtani, jogos haragjában most őt küldi a halálba, mint azt egy Pesten október 10-én kiadott röpív feltételezi.

95 A Ránfy névvel megjelent hírek közül az egyik a császárnak és családjának menekülésével és az utána következő bécsi eseményekkel foglalkozik: Wo ist der Kaiser ? Welches Schicksal erwartet die kaiserliche Familie^ elismeréssel szól egyben Kossuth intézkedéseiről a Béccsel való szakítás után és leleplezi István nádor árulását. A másik Bécsből és a sokat szenvedő Aradról hoz híreket,

97 ezek szerint Récsei,, az égből pottyant újdonsült miniszterelnök", akit Ferdinand minden törvényes eljárás mellőzésével nevezett ki a magyar kormány fejévé, most a bécsi „aula"

98 foglya s a forradalom vezetőinek elhatározása szerint, Bécs első bombázása után, Latour sorsára fog jutni. A második bombázás után szétosztják a Osztrák Nemzeti Bank és az államkincstár értékeit a bécsi nép között. A magyarországi hírek közül kiemeli, hogy Berger tábornok, Arad várának parancsnoka, miután a várost ismételten bombáztatta, most alkudni szeretne az aradiakkal, Pétervárad katonai parancsnoka

99 pedig zsarolja az újvidékieket. Befejezésül a kamarillának arra a mesterkedésére derít fényt, hogy 347