AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban

forradalmainak hanyatló menetétől és emelkedő irányzatával a XVIII. század forradalmaival állítható párhuzamba.

24 A forradalom második szakaszában ugyanis, amikor a nyugati burzsoázia már feladja a harcot és belenyugszik leveretésébe, nálunk a forradalom balra lendül, véglegesen szakít az elnyomó hatalommal, a nép felé fordul és csak addig tart hősies korszaka, amíg ezt a tömegbázist a kiújuló osztályellentétek meg nem rendítik. Ezt a fordulatot, mely nemcsak az ország felelős és a kivívott szabadságot feladni nem hajlandó vezetőinek, de a tömegeknek a magatartásában is beállott, mutatják ennek az időszaknak forradalmi röplapjai, röpívei és gúnyiratai. Tavasztól őszig a bécsi nép által ünnepelt,,jóságos" Ferdinándból a saját fővárosát bombáztató, az októberi bécsi forradalmat tűzzelvassal elnyomó hóhér lesz, akinek fejére szörnyű átkot szór a feldühödt nép jogos haragja. A király hűséghez szinte csökönyösen ragaszkodó magyar nép is, midőn saját uralkodója biztatására egyszerre minden oldalról ellenség ront reá, rádöbben végre, hogy fejedelme félrevezette, elárulta. Kénytelen igazságot szolgáltatni Petőfi, kezdetben annyira elítélt megállapításának, „Nincsen többé szeretett király." A tavaszi korteshadjárat során pedig e miatt a költőt még lázítónak, muszka spionnak bélyegezték. — Petőfinek az idézet tárgyát képező A királyhoz című költeményével és a nyomában támadt felháborodással a továbbiakban részletesebben foglalkozunk. Az elfordulás most már nemcsak a király személyétől, hanem magától a királyság intézményétől is érezhető s a köztársasági államforma időszerűségének gondolata már nem egyszer kap hangot ennek a szakasznak mind Pesten, mind Bécsben kibocsátásra kerülő nyomtatványaiban. A következőkben bemutatásra kerülő röplapok, plakátszerű röpívek és kisebb terjedelmű röpiratok az Országos Levéltárban őrzött 1848/49-es nyomtatvány gyűjteményből és az Országos Széchényi Könyvtár Plakát és Aprónyomtatvány-gyűjteményének állományából valók. A Levéltárban elhelyezett gyűjtemény 30 fascikulusban (iratkötegben) napi kelet szerint rendezett kb. 5—6000 nyomtatványból áll. Ennek az anyagnak gyűjtése, az egyes darabok gyarapodási bélyegzőjének tanúsága szerint, a múlt század utolsó évtizedében indult meg a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárában (ma Országos Széchényi Könyvtár). Az 1900-as évek első évtizedeiben a Könyvtár a gyűjteményt adományok, nagyobb hagyatékok vagy gyűjtemények átvétele, vásárlások és egyéb osztályokból történő áttételek útján, állandóan gyarapította. Az anyag rendezése, katalógusának felállítása annak idején ugyancsak a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárában történt. Bár a nyomtatványok túlnyomó többsége nem levéltári jellegű és legtöbbjükön semmi nyoma sincs annak, hogy hivatalos ügyirat tartozéka lenne, a Könyvtár az anyagot a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának anyagával együtt tartotta nyilván, illetőleg ebben helyezte el. Ebből adódott az a helyzet, hogy amikor az 1920-as évek végén a Nemzeti Múzeum levéltári anyaga átkerült az akkoriban elkészült és még bőséges férőhellyel rendelkező Országos Levéltár új épületébe, vele együtt az 1848/49-es nyomtatvány-gyűjtemény is odajutott és eredeti rendezésében ma is ott őrzik. A Könyvtárban készült egykori katalógus az ostrom alatt elpusztult. Az egész gyűjtemény magyarázatokkal ellátott bibliográfiai feldolgozását a szabadságharc centennáriumának évében szerző kezdte meg, akinek a 331