AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban

A többnyire ívrétalakú, kéthasábos, a legújabb eseményeket megfelelő kommentárokkal hírül hozó röpíveket, melyek a hírlapok rendkívüli kiadásaira emlékeztetnek, a pesti és bécsi olvasóközönség általában plakátoknak nevezte, bár falragaszként ritkán kerültek forgalomba, inkább utcai árusok vagy könyvkereskedések útján a már feljebb említett árakon. A két főváros forradalmi mozgalmaihoz hasonlóan, plakátirodalmuk is kapcsolatban volt egymással, közösek voltak céljaik és közös volt támadásuk fő tárgya: az abszolutisztikus uralmi rendszer és annak legfőbb eszköze, a kamarilla. Mind a bécsi, mind a pesti plakátokon megtalálható a szatirikus röplapok bizonyos nemzetközileg elterjedt és koronként ismétlődő jellegzetes formája és motívuma is. Dicsérő vagy gúnyos sírfeliratok, végrendeletek, útlevelek, politikai álmok, jóslatok, a sakk vagy kártyajáték köréből vett vagy vallási funkciókhoz fűződő motívumok gyakoriak a forradalom ilyfajta nyomtatványaiban.

21 Párizs és Bécs után,,minden fogalmat felülhaladó arányokat vett a két forradalmi esztendőben a kiáltványok és röpiratok literatúrája nálunk is."

22 A fennmaradtak között lényegesen kisebb a magyarnyelvűek száma, aminek oka a már vázolt társadalmi viszonyokon kívül még az is lehet, hogy ezeket a forradalmi tartalmú nyomtatványokat a szabadságharc leverése után új erőre kapott önkényuralom tűzzel-vassal pusztította. Csak eldugva őrzött példányok maradhattak meg belőlük, mert az elnyomó rendszer kopói, ahol rájuk bukkantak, megsemmisítették őket;

23 Haynau rendeletei szerint nemcsak terjesztőikre, de őrzőikre is a hadbíróság teljes szigora sújtott le. II Forradalmi tartalmú röpíveink fejlődésének útját elsősorban abból a szempontból kísérjük figyelemmel, hogy mennyire tükrözik forradalmunk és szabadságharcunk felfelé ívelő fejlődésének vonalát. Mennyire találjuk meg bennük a tömeg közé lehatoló forradalmi eszmék visszhangját és milyen erős bennük a forradalmi mozgalmat előrevivő lendület. E nyomtatványok a forradalom fejlődésének egyes szakaszai szerint csoportosíthatók. A márciusi vívmányok köré sorakozó első szakaszban a loyalitás, a királyhűség még dominál, a nép még bízik az uralkodó ígéreteiben, még örül a kivívott szabadságnak, még Kossuthnak ezidőben történt nyilatkozatai is ilyen irányúak, csak környezetének káros befolyásától intik óva a királyt. Komoly és tréfás hangú támadások versben és prózában ekkor még elsősorban Metternich, a reakció leggyűlöltebb képviselője ellen irányulnak. Második csoportját ezen szakasznak azok a nyomtatványok alkotják, melyek a forradalmi eszmék terjesztését szolgálják, rámutatnak az elért eredményekre, a múlt hibáira egyaránt, ugyanúgy a reakció hamar meginduló mesterkedéseire, melyekkel elvesztett pozícióit visszaszerezni iparkodik. A forradalom második szakaszának nyomtatványai a szeptemberi fordulathoz kapcsolódnak; a támadások éle eleinte főleg Jellació, az országba betört rabló és az őt támogató udvari körök, a cselszövő kamarilla, a hatalomra törő Zsófia is környezete felé sújt. Ebben a szakaszában nyilvánul meg a forradalmunknak az a sajátossága, amellyel „eltér a XIX. század többi •330