AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban

ségnek, arra következtethetünk, hogy az alkalmilag kibocsátott nyomtatványok sem terjedtek el túlságosan széles körben, kiváltképpen a forradalom első szakaszában. Hiszen Táncsics hírlapja a Munkások Újságja is, bár 6000 példányban nyomatta, csak 800 előfizetőnek járt, a több példányt a szerkesztő a hetivárásokat látogató falusiak között ingyen osztogatta. A sajtóban Táncsics adott legerőteljesebben hangot a parasztság és munkásság panaszainak és sérelmeinek. A parasztság, az ország lakosságának mintegy 72 százalékát képező tömegével,

16 a márciusi vívmányok egyik előrelendítője volt és jogaiért azután sem szűnt meg küzdeni, de mélyebben gyökerezett benne a tekintélytisztelet, a loyalitás, semhogy értékelni tudta volna a gúnyos bírálatot vagy gáncsot, amellyel a korán tisztánlátók a hatalom tétovázó, vagy ellenséges érzületű birtokosait illették. A munkásosztály pedig, mely a fejlettebb iparra] rendelkező nagyvárosokban a forradalmi mozgalmakban lényeges szerepet vívott ki magának, hazánkban még csak kialakulóban volt. Sem száma, sem képzettsége nem volt azon a fokon, hogy soraiból nagyobb tömegű olvasóra lehetett volna számítani. Az ország 4 millió dolgozójának csak 3 és fél százaléka, vagyis 130—140 ezer volt munkás s ennek több, mint a fele kézmíves legény és inas. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a nagyobbrészt idegenajkú iparosok többsége a magyar szabadságról a legnagyobb elragadtatással beszél

17 és kész érte akár a főváros utcáin a jurátusokhoz csatlakozva tüntetni, akár a szabadságharcban vérét ontani, amint azt több képviselőjük versben és prózában ki is fejezte. Németnyelvű forradalmi röpíveink olvasóinak zöme ebből a rétegből kerül ki. Szerzőik, mint a hírlapok cikkíróinak jórésze is akkoriban az ismeretlenség homályában kívánnak maradni. Ritkán nevezik meg magukat, az előforduló nevek nagyrésze álnév, gyakoriak a betűjelek, nyilván, hogy bírálatukat szabadabban gyakorolhassák. Egy részük német nyelvterületről idekerült, a francia citoyen-szellem hatása alatt fejlődött nyomdászok vagy korrektorok sorából emelkedik ki. Ilyen pl. a szászországi születésű März Ede, akit 1849. október 13-án, az Újépületben székelő császári katonai bíróság ,,az általa szerkesztett vakmerő gúnyiratokért és a lázadásnak ekképpeni előmozdításáért kétévi sáncmunkára, könnyű vasban" ítélt el.

18 A forradalmi röplapokban, gúnyiratokban bizonyos nemzetközi jelleg és elterjedtség tapasztalható. Hatásuk túllép néha a kibocsátók hazájának határán és szószólói lesznek a népek közös szabadságának és jogainak a közös ellenség: a zsarnokság ellen. A bukott Metternich hiába menekül fél Európán keresztül, gyűlölet kíséri mindenüvé és neve a forradalmi szenvedélyeknek lesz céltáblája, mert a konzervatív történetíró lekicsinylő megállapítása szerint: ,,a bécsi demagógiái által ontott pamfletek végigkisérték őt, sőt megelőzték mindenütt menekülése folyamán."

19 Mikor Zsófiát, I. Ferenc József anyját, a magyarok ádáz ellenségét, a bécsi októberi forradalom száműzi, Bécs röplapon hívja fel Berlin népét arra, hogy ne tűrje fővárosában a porosz udvarhoz menekült „ördögi nőszemély" jelenlétét.

20 A Pesten kibocsátott forradalmi röpívekre erős hatással voltak a bécsi, elsősorban a bécsi októberi forradalomnak a nyomdatermékei, minthogy általában a bécsi forradalomnak ez a szakasza adott a magyarnak is újabb lendületet. 329