AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban

és az Orsz. Széchényi Könyvtár állományában nincsenek meg. E lapok tükrözik a forradalmi változások nyomait, beszámolnak az akkori helyi vagy országos, sőt néha nemzetközi fontosabb eseményekről és mozgalmakról, általában elég alacsony színvonalon, nem ritkán a maguk kezdetleges modorában értékelést is acínak. E felsorolásban szembetűnő, hogy magyar nyelven írt szatirikus politikai tartalmú röplap jellegű nyomtatványt nem találunk és a tényleges időszaki lapok között is csak egyet a „Charivari Dongót.

13 A német nyelvterületen és a franciáknál is gyakori gúnyolódó hangú röplapok, röpívek is sokkal ritkábbak nálunk s a meglevők jórésze is német nyelvű. Ennek okára a Márczius Tizenötödike mutat rá, mikor a Charivarit megindító Lanka Gusztávot figyelmezteti vállalkozásának veszélyességére, mert ,,a magyar sértékeny nép, s vannak egy néhány eszmék, mellyek ellenében a legkedélyesebb tréfát sem tűrné el. ... Mi ha gúnyolódtunk, szavaink értelme komoly volt, és mégis a sajtószabadság élvezésére még nem szokott táblabíróság mennyire felzúdult. Mit várjunk akkor, midőn e nép gúnyt fog olvasni olly eszmék, sőt személyek ellen is, kikre mindeddig csak a legmélyebb pietással gondolt. ... Sajtószabadságunk van. De közönségünk még azt élvezni legnagyobb részben nem szokta meg. íróink közül még most is legtöbben úgy írnak, mintha cenzúra alá dolgoznának. A sajtószabadság égből leeste Magyarországot nagyon meglepte."

14 Saját tapasztalatából tudja a Márczius, hogy Mákvirág című csipkelődő rovata és a minisztérium elleni mérsékelt ,,oppozíció" is már lapégetésre, az úri kaszinókból kitiltásra vezet. Hátha itt valaki a National^

5 modorát követte volna ? — teszi fel a kérdést a Márczius. Valóban, ha vizsgáljuk azt az olvasóréteget, amely számára röplapjaink, forradalmi nyomtatványaink készültek, megállapíthatjuk, hogy nálunk, különösen a márciusi napokban, még kialakulása kezdetén volt az a réteg, mely Párizsban félévszázados forradalmi mozgalmak tüzében edződött harcossá és szerzett kritikai éleslátást. A birtokos nemesség, imént érintett túlzott érzékenységével, osztálya elleni támadásnak minősített minden, a soraiból kikerült vezetőréteget illető élesebb bírálatot vagy gúnyt. Féltve őrizte tekintélyét és elvárta, hogy az az alsóbb néposztályok előtt még jobban növekedjék az által, hogy előjogairól „nagylelkűen" lemondott. A nyugati fővárosok forradalmi mozgalmait irányító polgári elem Pesten ez időben még vékony réteg és nagyobbára idegenajkú volt. A hatalom birtokosainak pellengére állításához a lakosság többségéből hiányzott a forradalmi lendület, túlságosan féltették a ,,közbátorságot", melyet egyes merészhangú röplapok veszélyeztethetnek. A Petőfi körül csoportosult radikális ifjúság, a 4100 pesti ügyvéd közül azok az elszegényedett nemesek, akik peres eljárások helyett többnyire házitanítóskodásból vagy hírlapírásból tartották fenn magukat, ezek ütötték meg a sajtóban a szabadabb hangot, ugyanúgy az Ellenzéki- majd Radical-körben vagy a kormány által később be is tiltott Egyenlőségi Társulatban. Belőlük s még néhány tanárból, jegyzőből, megyei alkalmazottból, a mai haladó értelmiségnek megfelelő rétegből került ki magyarnyelvű forradalmi röplapjaink, röpirataink néhány ismert szerzője. (Irinyi, Kólmár, Oreguss, Gömöry, Pintér, Magos stb.) Ha tekintetbe vesszük, hogy radikális hírlapjaink sem örvendtek nagy elterjedt328