AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban

kapós könyveket és egyes a csőcselék ízlése szerint megírt lapokat árusnők és házakon átfutó, össze vissza kiabáló emberek útján árusítsák, avagy a vásárokon, a városokban és a kapuknál kereskedők útján, vagy más útonmódon adogassák el".

4 Az ilyen árusítás az eladóknak fegyházat, a kiadóknak még súlyosabb büntetést hozott. Idők és kormányrendszerek gyökeres fordulatára mutat, hogy 1848 tavaszán maga az első felelős magyar kormány bízza meg Vas Gerebent, sőt a kormány bizalmát akkor még el nem vesztett Táncsics Mihályt is, a később betiltott Munkások Újságja szerkesztőjét, hogy az új vívmányokat és törvényeket ismertető és magyarázó, a vásárokon a nép közötti terjesztésre szánt röpiratokat készítsenek. A feudális abszolutizmus korában oly megvetően „csőcseléknek" bélyegzett tömeg megszűnt már ,,quantité négligeable"

5 lenni. Számolni kellett az erejének és jogfosztottságának tudatára ébredt nép követeléseivel, mert ennek körében egyes megyei bizottmányok jelentése szerint: „hazánk több vidékén sajnos zavargások mutatkoznak."

6 A sajtó szabadságának rendkívüli fontosságát igazolj db ctZ cl tény is, hogy a márciusi napokban az első ellentét a pozsonyi országgyűlés liberális nemesi ellenzéke és a kézmívesek, az ipari proletariátus, valamint a parasztság tömegei által is támogatott pesti radikális értelmiség között, éppen a sajtószabadság kérdése körül merült fel. Kossuth március 3-i feliratterve erre a kérdésre nem terjedt ki és így elsőnek nem az országgyűlés, hanem a 12 pont és főleg a pesti utca, a főváros népe követelésére volt kénytelen a reakciós budai Helytartótanács kimondani. Mikor azután az új sajtótörvény-javaslat a lapok kiadását szinte elviselhetetlenül magas kaucióhoz kötötte, Pest város közgyűlése tiltakozott ez ellen és a javaslat szövegének egy példányát a március 22-én tartott népgyűlésen ugyancsak a pesti utca égette el nyilvánosan. A politikai gyámság alól felszabadult tömeg szinte lázas érdeklődéssel veti magát a nyomdatermékekre; a sajtó munkásainak többsége valóban nevelő és felvilágosító szándékkal igyekszik érdeklődését, kisebb része — üzleti célokból — szenzációéhségét is kelégíteni. Üj lendületet nyer időszaki sajtónk. Szinnyei kimutatása szerint 1841—1847 között 104 magyar és idegennyelvű időszaki lap látott Magyarországon napvilágot, 1848/49-ben ezek száma, a két külföldön megjelent lappal együtt 186-ra emelkedett.

7 Több olyat említ Szinnyei ezek között, melyek a feljebb említett bécsi sajtótermékekhez hasonlóan nem kifejezetten periodikák, bár számozottak, megjelenésük nem rendszeres időhöz kötött, röplap jellegüket címük vagy tartalmukban megőrzik és így említésük nem mellőzhető. Ilyen a Győrben Noisser Richard szerkesztésében és kiadásában megjelenő: Satirisch oppositionelles Flugblatt, 1848,

8 melynek 18 száma, a Magyaróvárott Höchell Hermann által kiadott: Der emancipirte Satanas, als Apostel der Freiheit und Gleichheit c. szatirikus néplap;

9 melynek 12 száma, a März Ede-féle: Die grosse Versammlung der Spatzen und andere Vögel in Budapest",

10 melynek 60 száma, a Landerer—Heckenastnál Beisinger Ferenc szerkesztésében megjelent: Pester Mephisto

11 és a Bauer Ph. szerkesztette, a pesti Lukács nyomdában készült: Versammlung der Buda-Pester F ratschler innen,

12 mely utóbbiakból csupán néhány szám jelent meg. A felsoroltakon kívül még 4 rokonjellegű lap címét közli Szinnyei, melyeknek csak 1—2 száma ismert 327