AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban

tung"-nak, latin nyelven „relatio"-nak, az olaszoknál „aviso" vagy „gazeta"-nak nevezték. Ez utóbbi, több más nyelvbe is átment elnevezés onnan eredt, hogy Velencében gazeta nevű pénzegységért árusították őket. Ha ezeket a jelentéktelennek látszó efemeridákat keletkezésükben és fejlődésükben vizsgálják, megállapíthatjuk, hogy szorosan összefüggnek a társadalmi fejlődés egyes szakaszaival, hogy gyökerük a társadalom gazdasági viszonyaiból táplálkozik és nem csekély a hatásuk a társadalom politikai és egyéb nézeteinek, valamint intézményeinek a kialakulására. A feudalista társadalmi rendben a hűbérúr csaknem teljesen kisajátítja a kéziratos, a fejletlen közlekedési viszonyok miatt csak szűkkörben és kezdetleges módon terjeszthető hírszolgálatot. A XV. század végén és a XVI. elején a nagy földrajzi felfedezések és a nemzetközi piac alakulása hatalmas lökést adtak a feudális társadalom termelő erői fejlődésének. A fellendülő kereskedelmi élet megindítja a tőkefelhalmozódást, vagyonos kereskedőházak jönnek létre és ezeknek az a törekvésük, hogy a kézzel írott, majd később a nyomtatott és könnyebben terjeszthető röpíveket, újságlapokat elsősorban saját üzleti céljaikra használják fel. Ugyanakkor azonban a hivatalos hírszolgálatnak mintegy ellensúlyozásául, egy alulról meginduló folyamat keretében egyes kéziratos vagy nyomtatott röpív merész kibocsátója nem éri be már a hírek puszta közlésével. Az ellenőrzés megkerülésével forgalomba hozott kiadványok már állást foglalnak az eseményekkel kapcsolatban és iparkodnak feltárni a feudalista társadalmi rend kirívó ellentmondásait. A könyvnyomtatás és a manufaktúrák terjedésével erősödik a kapitalizálódás, a feudális rend és a termelő erők közötti ellentét egyre nyilvánvalóbbá lesz, élesedik az osztályharc a jobbágyok és földesuraik között s ez végül is a humanisták és a reformáció által is elősegített parasztháborúkban robban ki. A németországi jobbágyparasztság követeléseit éppen a röplapok, újságlapok terjesztik el igen széles körben és ezeknek a küzdelmeknek során bontakozik ki első ízben a maga teljességében az ilyen jellegű nyomtaványok tömegmozgósító és társadalomformáló hatása. A XVII. század magyar szabadságmozgalmainak, az osztályharcot betetéző polgári forradalmak történetének a röplapok, röpívek, röpiratok nem csupán olyan becses forrásai, melyek feltárják a hivatalos történetírás által elhanyagolt apró, de fontos mozzanatokat, hanem egyúttal éles és hathatós fegyverek is. Bár a hatalom birtokosai nem egyszer elnyomják kiadásukat, vagy illegalitásra kényszerítik, ezek elősegítik a letűnésre ítélt társadalmi rend bukását és siettetik az újnak a győzelmét. Nem véletlen, hogy a francia forradalom hajnalán, 1788 utolsó hónapjaiban, az államhatalom bomlása idején, 2500 röpív és röpirat jelent meg. A sajtó felszabadulása, vagy az elnyomás lazulása idején, mint például nálunk II. József intézkedései nyomán, a franciáknál a nagy forradalomban és Lajos Fülöp polgárkirálysága alatt, majd Európaszerte az 1848-as forradalmakban, a röplapok, röpívek, röpiratok kibocsátása soha nem tapasztalt arányokat öltött. 1 Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc szorosan kapcsolódik az akkoriban csaknem egész Európán végigszáguldó forradalmakhoz, 325