AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Horányi Mátyás: A színháztörténeti képanyag katalogizálásának kérdéséhez.

A kép többé nem műalkotás, hanem elsősorban az ábrázolás tárgyának pontos mása; teljes értékű dokumentum. Néhány évtized alatt egyaránt meghódított könyvet és folyóiratot, s mint a közlésnek a szövegnél egyszerűbb és közvetlenebb, sok vonatkozásban célszerűbb és hatásosabb eszköze, az általános művelődés szerves részévé vált. Bár a könyvtári kép-gyűjtés irányelvei egyelőre csaknem teljesen tisztázatlanok, körülbelül a századforduló óta fényképek, és különböző nyomdai termékek formájában, hagyatékok, vagy meghatározott témakört felölelő gyűjtemények keretében, elvétve pedig folyamatos beszerzés útján is sok százezer kép halmozódott fel az európai nyilvános nagy könyvtárakban. A művészettörténeti, néprajzi és egyéb gyűjtésen kívül a színházi vonatkozású gyűjtés a leggyakoribb és legjelentékenyebb, hiszen a színház történetek dokumentálásában a képnek elsőrangú szerepe van. Elég a némajátékra, vagy a közönség többsége számára ismeretlen nyelvű társulatok nagysikerű budapesti szerepléseire gondolni s megértjük, hogy a színpadi játék többé-kevésbé önmagáért beszél, a vizuális tényező a színpadi produkció legfontosabb eleme. E képanyag katalogizálása még kialakulatlan és esetleges, számottevő könyvtári szakirodalma nincs. Az alábbiakban az OSZK Színháztörténeti Osztályán kialakult gyakorlat alapján röviden vázolom a kérdés főbb vonatkozásait. A képanyag katalogizálásának vannak bizonyos hagyományai, melyeket a magunk gyakorlatának kialakításában figyelembe is vettünk. Két végletként a bécsi Nationalbibliothek Theatersammlung-jának gyakorlatát, és a magyar múzeumokban használt, s egy központi nyilvántartó számára készült ún. Mok.-kartonokat említjük. Az első rendkívül felületes, nem is katalógusnak, hanem inkább csak mutatónak nevezhető. Műfajt, keletkezési időpontot, méretet és példányt meghatározó jegyeket nem közöl, csupán az ábrázolás tárgyát jelöli a lehető legrövidebben. Pl. egy jelmezes színészképről ez a katalógus általában csak a színész nevét, és zárójelben a színpadi mű címét árulja el. A Mok.-katalógus ezzel szemben túlságosan nagyigényű és részletes ahhoz, hogy a műfaj és érték tekintetében rendkívül heterogén színháztörténeti képanyag katalogizálására alkalmas lenne. A rovatokra osztott karton nemcsak rendkívül részletes, minden adatot magábanfoglaló leírást ad a képről, hanem még fény képmásolatot is tartalmaz. Ilyen gondos leírást csak olyan gyűjtemény érdemel, amelynek minden darabja műtárgy vagy ritka értékű történelmi emlék, tehát bizonyos művészi színvonalat képvisel vagy egyetlen a maga nemében. A jelentékeny részben nyomatokból és fényképekből álló színháztörténeti képgyűjtemények ilyen módon való katalogizálása nemcsak rendkívüli pénz- és munkatöbblettel jár, hanem felesleges is. Ennek a műfajra és értékre nézve heterogén képanyagnak a katalogizálására csak olyan módszer alkalmas, amely ugyan minden lényeges adat felsorolására lehetőséget ad, de amellett gazdaságos, és minden műfajra 302