AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban

ban el önmagáról gondoskodni; a túlhajszolt szervezet — 1845-ben, mikor a mozgás már nehezére esett, kocsin vitette magát egyetemi előadásaira, csakhogy megtarthassa őket

138 — felmondta a szolgálatot s 1846 júniusában Kubinyi jelentése szerint vízkórság következtében meghalt. A nádor, aki a kisebb ellentétek ellenére is, úgy látszik, mindvégig nagyra becsülte Horvátot, meleg szavakkal emlékezett meg érdemeiről: benne nemcsak a könyvtár vesztette le ügyes és tapasztalt gondozóját, hanem a haza is egy tudósát, ,,kinek a szépirodalom körében és a régiségek búvárkodásában halomra gyűjtött érdemei" vannak. Bár a végzet oly későre tűzte volna ki halála időpontját — írta a nádor — ,,míg fáradhatatlan munkássággal öszveszedett tudományos adatainak rendszeres egybefűzését bevégezhette és a világ birtokába bocsájthatta volna".

139 Horvát halála első évfordulóján a könyvtár olvasótermében emlékünnepélyt tartottak, melyen az új őr, Mátray Gábor méltatta elődjét. Az ünnepély tartásakor már József nádor sem volt az élők sorában. A nádor utolsó tevékenységei közé tartozott a Horvát könyvtár megvételére indított országos megmozdulás irányítása;

140 a már 1846-ban a Múzeum épületében elhelyezett nagyértékű gyűjtemény azonban csak 1852-ben került a Széchényi Könyvtár tulajdonába. 8 A reformkori Széchényi Könyvtár dolgozóinak — elsősorban Horvát Istvánnak — tevékenységén végigtekintve most már az adatok birtokában ismét fel kell vetnünk a kérdést: hogyan látták el a könyvtárosok feladataikat, s mennyiben vitték közelebb az intézményt célkitűzései megvalósításához ? Az elmondottakból megállapíthatjuk, hogy a Széchényi Könyvtárban folyó reformkori munka három jól elkülönülő szakaszra tagolódik. Az első szakaszt — 1827-ig — a leltározás végzése jellemzi; a másodikat — 1838-ig —• már csak az aktuális, azonnal megoldandó feladatok elvégzése; a harmadik szakaszban pedig a könyvtári rendező, feldolgozó munka feltételei is megszűntek. A könyvtári munka újraindulását csak az új épület elkészülte tette lehetővé. A reformkori könyvtári munka első, egyben legjelentősebb állomása a szerzeményezés volt. A szerzeményező munka középpontjába Horvát helyesen állította a még hiányzó régi hungarica-anyag megszerzésének feladatát. Ezen a területen az adott lehetőségek maximális kihasználásával dolgozott, s munkájának — különösen tevékenysége második és harmadik szakaszában — legnagyobb részét alkotta a nagyobb gyűjtemények átvételének, az egyes vételek szakszerű felülbírálásának munkája. Távolabb mutató tervét — a hiányzó hungarica-anyag tervszerű nyilvántartásba vételét — sajnos nem tudta megvalósítani. Ami szerzeményezési politikájának másik felét illeti: a magyar tudomány műveléséhez szükséges külföldi könyvanyag megszerzése, ebből esetleg külön országos könyvtár felállítása — nemcsak mint gondolat volt jelentős, mely megvalósításában a polgári tudományosság beáramlásának nyithatott volna utat, hanem reális igény kifejezője is volt, minthogy a 274