AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta (1945/1957)

sok területen rossz személyi ellátottsággal küzd. Az új feladatok tömege s azok perspektívája, szocialista nemzeti könyvtári jellegének kidomborítása és feladatainak kiszélesítése, valamint a felelősség, mely reá mint az egész magyar könyvtárügy egyik központi tudományos szakmai irányító szervére hárult, indokolttá tette volna nyomasztó létszámviszonyainak mennyiségi és minőségi megjavítását. Ezzel szemben, mint a fenti példák is mutatják, ellenkezőleg, a Könyvtár helyzete az új feladatok átvétele után tovább romlott, sőt tovább romlott béralap átlaga is. Az első időben ugyan megpróbálta az intézet vezetés, az új feladatokat a kapott létszámmal ellátni. Mikor azonban ez lehetetlennek bizonyult, s az átvett feladatok legtöbbje előtérbe került és a gazdasági-társadalmi fejlődéssel párhuzamosan szükségszerűen jelentősen megnövekedett, kénytelen volt egyéb korábbi feladataitól munkaerőket elvonni. Ez természetesen más területeken, így pl. a rekatalogizálás munkájának ütemében, valamint a muzeális tárak feltáró és tudományos munkájában hátrányosan jelentkezett. Emellett az új feladatok minőségi elátását mégsem tudta kellően biztosítani. Fokozta a nehézségeket az is, hogy a muzeális tárakkal szemben az igény a tudományos munka fokozatos és mind erőteljesebb előtérbe kerülésével jelentős mértékben növekedett. Mindez természetesen a munkaerők tervszerű, átgondolt, helyes és jó kihasználása helyett ötletszerűséget, kapkodást, a tudományos munkatársak állandó belső fluktuációját, állandó „tűzoltó munkát" eredményezett. 1954-ben, hogy valamiképpen megoldjuk a legsürgősebb problémákat, leküzdjük a létszámhiány okozta legsúlyosabb bajokat, valamennyi osztályunk munkáját szigorú revízió alá vettük. Megkerestük azokat a pontokat, ahol valamely pillanatnyilag viszonylag kevésbé jelentős feladat elhagyásával, elvonhatunk munkaerőket, hogy azokat a legfájdalmasabb, neuralgikus pontokra átcsoportosítva, a munka folyamatosságát valamiképpen biztosíthassuk. Ezzel azonban annak a veszélynek tettük ki az osztályok munkáját, hogy a legkisebb kiesés, kissé hosszabb betegség, vagy szülési szabadság, esetleg katonai szolgálat esetén az osztály kurrens és még időlegesen sem halasztható munkája teljesen csődbe kerül. Viszont sikerült megoldani azt, hogy az így felszabadult néhány munkaerővel, a kurrens munkájában is legnagyobb nehézségekkel küzdő két jelentős feladatkör, a mikrofilm csoport és a KC súlyos restanciáinak felszámolását megindíthattuk. Mindkét restancia következtében addig igen sok hozzánk intézett kérés elintézetlen maradt, a feladatkörök saját belső munkája is nehézkessé vált és akadozott, a felvilágosítások adásának időtartama meghosszabbodott, sok esetben azok megbízhatósága is kétségessé vált. A mikrofilm csoportnál még azt is jelentette a lemaradás, hogy ismételt kérés esetén sokszor már meglevő anyagot kellett újból lefényképeztetni. Ez átmeneti segítség, a munkaerők időleges átcsoportosítása mellett is mind nyilvánvalóbbá vált, hogy az intézetvezetés a hirtelen növekedő új feladatokkal nem tud megbirkózni, túl gyors volt a fejlődés üteme, túl sok feladatot kellett egyszerre átvenni Könyvtárunknak anélkül, hogy ezeket valóban szervesen be tudta volna építeni, egybe tudta volna forrasztani korábbi feladataival. Az új feladatok nem olvadtak kellőleg egybe a könytár korábbi tevékenységével. A hirtelen megduzzadt szervezet egysége megbomlott, szervezeti lazaságok mutatkoztak, az egyes osztályok legtöbbször egymás 27