AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)
V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban
februárjában hat heti munkával vette át és értékelte a meglévő katalógus alapján Széchényi Ferenc 4632 műből, 9205 kötetből álló soproni könyvtárát, komoly, lényegében sikeres erőfeszítéseket téve egyúttal, hogy az értékes könyvtárat a Nemzeti Múzeum számára megmentse. 22 1821-ben, amikor Kovachich József Miklós lemondva állásáról, kéziratait, s apja és saját kiadványainak visszamaradt példányait a könyvtárnak adományozta, Horvátra, az a feladat várt, hogy az 5000 forinton felüli értéket jelentő, de nehezen eladható jogi és történeti kiadványok értékesítéséről gondoskodjék. Horvát ügyes, gyakorlati javaslatot készített az eladás módozatairól —, hogy azonban a javasolt lépések megtörténtek-e, nem tudjuk. 23 További feladat hárult Horvátra, Vuchetich Mátyás jogi professzor halálakor, aki végrendeletében könyvtára felét a Széchényi Könyvtárra, felét a kassai akadémia könyvtárára hagyta. Horvát dolga volt a könyvanyag szétválogatása; sőt a nádor azt is kikötötte, hogy a könyveket a hagyatkozó emlékére külön pecséttel lássák el. 24 1835-ben Dubnicra utazott Horvát, hogy a Múzeumnak ajándékozott /WésAázy-könyvtárat és kéziratgyűjteményt átvegye. 25 E nagyobb gyűjteményeken kívül számos kisebb-nagyobb adomány is érkezett a könyvtárba: elsősorban a nádortól, aki nemcsak a neki megküldött egykorú nyomtatványokat és kéziratokat engedte át a könyvtárnak, de vásárolt is hungaricákat Nemesliterátitól és bécsi könyvkereskedőktől; azután Széchényi Lajostól s más gyűjtőktől: főuraktól, egyháziaktól, kisnemesektől egyaránt, akik kisebb gyűjteményeiket, egy-egy értékes könyvet vagy néhány okiratot, levelet ajánlottak fel. Ezeknek az adományoknak az átvétele már nem jelentett különösebb adminisztrációt: ha nem a nádoron keresztül érkeztek, Horvát köszönőlevelet intézett az adományozóhoz, a gyarapodásról szóló kimutatásokat pedig időnként — néhány éven át havonta — a nádorhoz is felterjesztette. Épp így nem igényeltek sok tennivalót a kötelespéldányok sem. A beszolgáltatás — különösen korszakunk első felében — rendkívül hiányosnak tűnik; az 1825-ös országgyűlés meg is állapította, hogy a helytartótanács által az 1812. évben megismételt kötelespéldány-rendeletnek nem volt meg a kellő foganatja. 26 Az 1827-ben nádori felszólításra megjelenő újabb helytartótanácsi rendelkezés minden nyomtatott műből négy példány, minden képből és térképből két példány beszolgáltatását írta elő, melyekből egy-egy illette meg a Széchényi Könyvtárat. Még a gépek feltalálói is kötelesek tervrajzaikat vagy művük mintapéldányát beküldeni. 27 A kötelespéldányforgalom ettől kezdve láthatólag megélénkült; nemcsak a helytartótanácson keresztül érkeztek könyvek, hanem a pesti nyomdáktól közvetlenül, sőt a nádor közvetítésével Erdélyből is. 28 Az 1830-as országgyűlés hivatalos jelentése elégedetten regisztrálta az eredményt, 29 bár nehézségek még adódtak. Kubinyi, az 1843-ban kinevezett múzeumigazgató egyik első dolga volt, hogy a nádortól a kötelespéldány-rendelkezések megújítását kérje, mivel a könyvtár sok könyvből nem kap példányt, mások csonkán érkeznek, metszetek, térképek, kották sehogyan sem. 30 A könyvtárosoknak nem volt hatáskörük a kötelespéldány-beszolgáltatás ellenőrzésére vagy előmozdítására; a hiányokat Horvát olykor a szerzők ajándékaiból, máskor vétel útján pótolhatta. A szerzeményezés munkájának kisebb terjedelmű, de különös gondot 255
