AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban

és szakértelmet igénylő része volt a kéziratok gyűjtése. A vásárolt vagy ajándékba kapott nagyobb gyűjtemények jelentős vagy jelentéktelenebb részét e korban természetszerűleg a kéziratok alkották: egyes kéziratok, kisebb kéziratgyűjtemények is érkeztek — mint már említettük — ajándékként a könyvtárba. Néhány esetben a könyvtár könyvkereskedőktől is vett kéziratokat. Ezek jelentőségét és értékét Horvát esetenként bővebben is megvizsgálta, a kódexeket tüzetesebben leírta a nádorhoz intézett jelentéseiben, így vette meg a könyvtár 1838-ban Ivanics Zsigmondtól Podhradszky József Pest-Buda történetére vonatkozó kéziratait,

31 1842-ben Báthory Kristóf imakönyvét, három magyar vonatkozású kódexet,

32 a Szepességre vonatkozó XVI—

XVII. századi dokumentumgyűjteményt, s egy addig ismeretlen kéziratot, mely a magyarországi szabadságharcok történetét tartalmazta néhány ekkor kibocsátott manifesztum szövegével együtt.

33 Vásárolt a könyvtár Nemesliteráti Sámueltől is: mikor a kereskedő dalmáciai és határőrvidéki gyűjtőútjáról visszatért, Horvát felkereste üzletében, ahol 1000 forint értékű anyagot válogatott ki. Végül 850 forintért vettek tőle 40 XIII—XVI. századi okiratot, 3 kódexet, 1—1 XVII. és XVIII. századi kéziratot, néhány XV—

XVII. századi nyomtatványt, egy különösen magasra értékelt horvát nyelvű Zrínyi-kiadást, s néhány régiséget; 12 törökdalmát eredetűnek kijelentett — nyilvánvalóan hamisított — kódex megvételét a nádor és Horvát együttes elővigyázatossága gátolta meg.

34 Előfordult, hogy az eladók túlzott árat kértek a korszakunkban egyébként is rendkívül drága kéziratokért; ilyenkor Horvát állapította meg a reális árat, mint Nagy Gábor eredeti levelekből, másolatokból, vegyes kéziratokból álló gyűjteményének felkínálásakor: Nagy 6000 forintot kért, Horvát az ár felének megadását javasolta.

35 A gyűjtemény megvétele ekkor pénzügyi nehézségek miatt elhúzódott, aminthogy máskor is előfordult, hogy a nádor nem járult hozzá Horvát által javasolt dolgok megvételéhez, olykor a múzeumi alap gyengesége, olykor a kéziratok nem magyar jellege miatt. Kéziratok cseréjének gondolata egy esetben vetődött fel a reformkorban. A könyvtárnak nem volt korvinája, s József nádor kezdeményezésére kísérlet történt, hogy a wolfenbütteli hercegi könyvtárból néhány darabot értékes, de nem magyar vonatkozású kódexekért cserében megszerezzenek. A wolfenbütteli könyvtáros azonban csak legkevésbé jelentős, csonka darabjairól lett volna hajlandó lemondani, s ezekért a cserére szánt XI. századi Vergilius-kódex kiadatlan XIII—XIV. századi kommentárjaival túlságosan drága árnak látszott. A tárgyalások így félbeszakadtak.

36 3 A szerzeményezett anyag nyilvántartásba vétele, katalogizálása és elhelyezése alkotta a könyvtárosok munkájának második szakaszát. Mielőtt azonban a reformkori könyvtárosok hozzáfoghattak volna a gyarapodás rendszeres feldolgozásához, el kellett végezniök a nádor által 1820-ban elrendelt, s a könyvtár rendetlensége folytán elengedhetetlenül szükséges leltározását. A három múzeumi gyűjtemény leltározásának intézésére 1820 októberében a nádor egyetemi tanárokból álló bizottságot nevezett ki Tumpacher 256