AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)
V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban
keletkezhetett, majd utóbb megállapította, hogy Teleki Sámuel, Jankovich, vagy Kéler könyvtáráról van szó. Horvát csak azokra a művekre tartott igényt, amelyek a Széchényi Könyvtárból hiányoztak. Amikor azonban Kéler örökösei csak egészben voltak hajlandók a könyvtárat eladni, a nádor utasítására ilyen értelemben kötötte meg a szerződést. A gyűjtemény átvételére Bécsbe utazott, ahol 1295 művet választott ki a könyvtár számára: a hiányzó műveken kívül azokat, melyeknek Széchényi könyvtári példánya sérült; a szép kiállítású műveket; a széljegyzetekkel ellátottakat; azokat, amelyeknek meglévő példányát a segédkönyvtárban helyezték el, s így a raktári állományból hiányoztak; a tudománytörténeti irodalmat. 505 mű maradt Bécsben, ezeket a nádor megbízásából Udvarnoky udvari ágens kísérelte meg eladni a múzeumi alap javára, de utóbb megfeledkezett a kérdésről, s csak 12 év múlva adta el Udvarnoky hivatali utódja mélyen áron alul egy bécsi antikváriusnak a maradékot. 15 ^ Felbecsülhetetlenül nagyobb jelentőségű, s a könyvtár dolgozóit éveken át foglalkoztató vétel volt Jankovich Miklós gyűjteményének megszerzése. A reformkor legnagyobb könyv-, kézirat- és régiség-gyűjtője már 1825-ben felkínálta gyűjteményét a Nemzeti Múzeum részére. 16 Horvát ekkor részletes felterjesztésben méltatta a gyűjtemény könyv- és kéziratanyagának jelentőségét, kidolgozta az átvétel feltételeinek, technikai legbonyolításának tervét. 17 A szerződés megkötésére csak 1832-ben került sor, a gyűjtemény árát az új Múzeum-épület költségeivel együtt az országgyűlés ajánlotta meg. A teljes könyv-, kézirat-, régiség-, ékszer- és fegyvergyűjtemény átvételét a Múzeum részéről Horvát intézte. Kezdetben az átvétellel együtt a darabok leírását is elkészítette — így a XIII. századi oklevelekről —, utóbb, belátva, hogy a munka ezzel a módszerrel tíz évig is eltarthat, megelégedett a könyvek és iratok szám szerinti átvételével. Ilyen módon 13 000 egységet vett át, végül az így is elhúzódó munkálat meggyorsítására áttért a könyvek egyszerű átvételére, amit a nádor azzal a fenntartással engedélyezett, hogy a Jankovichnak. a szerződés értelmében visszajáró duplumokat majd a leltározás során válasszák külön. Súlyos gondot okozott a hatalmas anyag elhelyezése — csak a könyvek többszáz ládát töltöttek meg. A Múzeum régi, düledező épületét az új épületen már dolgozó Pollack némileg helyreállította, s 1837 őszén 165 láda könyvet át is szállítottak ide; majd az árvíz után innen és Jankovich ugyancsak megrongált házából ideiglenesen az országos pénztár hivatalában és Pest megye levéltárában helyezték el a könyveket, a megye fegyvertárában a kéziratokat és az egyéb régiségeket. 18 Horvát munkája megkönnyítésére a nádor 1837-ben napidíjasként alkalmazta Mátray Gábort, aki később szakok szerint rendezte a rendezetlenül átvett könyvtár nem magyar vonatkozású részét. 19 Jankovich 1833 óta szerzett gyűjteményeit 1844-ben ismét felajánlotta a Múzeumnak, ennek megvétele azonban már a szabadságharc után bonyolódott le. 20 A vásárolt könyvek és gyűjtemények átvétele mellett az ajándékokkal kapcsolatos adminisztráció sem volt jelentéktelen. Horvát már a könyvtárhoz kerülése előtt, 1812-ben eljárt a nádor megbízásából egy nagyjelentőségű ajándék: a pozsonyi káptalan birtokában levő, ő általa felkutatott s a nádor kérésére a könyvtárnak átengedett értékes kéziratok, ősnyomtatványok és régi magyar nyomtatványok átvételében. 21 1819 januárjában és 254