AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban

A könyvek vételére fordított összeg Horvát működésének első éveiben valóban rendkívül csekély volt.

8 A múzeumi pénzalap kamataiból a nádor ekkor elsősorban a régiség- és természettudományi gyűjtemény alapjait kívánta megteremteni. így a könyvtár az alap terhére két nagyobb hagyatékon — Eder gyűjteményén és Kéler Gottfried könyvtárán kívül — csak jelentéktelen apróságokat kapott, elsősorban a Krünitz-íéle enciklopédia köteteit évi 12—40, legfeljebb 80 forintért. Némileg rendszeres gyűjtésre csak Széchényi Lajos 1827. évi, évi 400 forintos, Magyarországon megjelent és magyar vonatkozású könyvek beszerzésére fordítandó alapítványa nyújtott lehetőséget. Ezt az összeget Horvát nagyrészt Ivanics Zsigmond pesti antikvárius útján költötte el, aki az ország minden részében kerestette a könyvtár számára a magyar vonatkozású nyomtatványokat,

9 de kapcsolatban állott Burián Pál erdélyi könyvkereskedővel, az Eggenberger, Kilián cégekkel, később Magyar Mihály könyvkereskedővel is. A Széchényialapítványból évente sok száz kötet került a könyvtárba, főleg XVIII. századi nyomtatványok, gyakran 20—40 krajcáros, olykor néhány forintos árban, de voltak közöttük ritka vagy gyakoribb régi magyar nyomtatványok, magyar vonatkozású külföldi művek, s néhány kézirat is.

10 A hiányok alkalom nyújtotta pótlásán túl Horvát gondolt a tervszerű gyűjtés előkészítésére is: tervbevette, hogy a külföldi könyvtárak akkor a bibliográfiákat pótló jegyzékeiből 'kiírja a magyar vonatkozású, megszerzendő művek címeit.

11 Míg a Széchényi-alap elköltésében Horvát nagyjából önállóan működött, s csak utólagosan tartozott részletes elszámolást benyújtani, a többi vásárlásnál a nádoré volt a kezdeményező szerep, sőt a vétel lebonyolítását is gyakran ő maga s a nádori iroda végezte. Horvátnak ezekben az esetekben csak a szakszerű vélemény előadása, a nagyobb gyűjtemények átvétele volt a feladata. így amikor a harmincas évek végén a nádor a bécsi árverésekre is kiterjesztette figyelmét, rendszerefen megküldte Horminak az árverések katalógusait, Horvát megjelölte a kívánt műveket, s a nádor megbízottja az árverésen többnyire meg is szerezte ezeket. így kerültek a könyvtár birtokába Bél Mátyás tulajdonából származó könyvek,

12 a Schönfeld-íé\e aukció néhány darabja,

13 Hildebrand Ferenc professzor gyűjteményének magyar vonatkozású darabjai: mintegy 120 erdélyi és török vonatkozású újságlap és röpirat, Lenk von Treuenfeld 16 kötetes magyar és erdélyi történeti-topográfiai műve, s a Budai Krónikának, egy szép példánya — ez utóbbi duplumként, de Horvát hivatkozott arra, hogy a mű csak kevés példányban ismeretes, s a Széchényi Könyvtár Jankovichtól származó példánya néhány nedvességfoltot kapott.

14 1845-ben Thúróczi krónikájának. hártyára, az első lapon arannyal nyomott, állítólag Mátyás király könyvtárából származó példányát szerezte meg a nádor Horvát kérésére.

15 E folyamatos vásárlásoknál jóval több munkát jelentett Horvát számára az egy tételben megvett magángyűjtemények felbecsülése és átvétele. 1825-ben kínálta vételre Kéler Gottfried unokaöccse elhunyt nagybátyja hungarica-gyűjteményét. A nádor az eladó megnevezése nélkül küldte meg a jegyzéket Horvátnak, aki az anyag gondos vizsgálata után következtetésre jutott, hogy ez a könyvtár esetleg a Széchényi Könyvtárból Miller révén kikerült anyagból — duplumokból, sőt első példányokból is — 253