AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban

rezte a régi és új könyvtári irodalom legtöbb jelentős termékét, s ezek mellett gyűjtötte külföldi köz- és magánkönyvtárak nyomtatásban kibocsátott katalógusait is.

4 Schrettinger modern elveit azonban — melyek első megvalósulása az ő könyvtárosságának kezdeteivel esik egybe — már nem tudta magáévá tenni; mint kora könyvtárosainak nagy része, ő is a XVIII. zázadi könyvtártani elvek alapján kísérelte meg a gondjaira bízott könyvtár kezelését. Mielőtt végigkísérnénk Horvátot és segítőtársait könyvtárosi munkájuk egyes állomásain, figyelemmel kell lennünk két körülményre. Először is arra, hogy noha a könyvtáros munkája már ekkor is sokrétű, s egymástól többé-kevésbé elkülöníthető szakaszokra tagolható, — Horvát lényegében mindezt egyedül végzi. Segítőtársai, mint látni fogjuk, csak az egyik vagy másik területen időnként elszaporodó munkálatokban vesznek részt. A munka tömege viszont — tekintve különösen a könyvtár rendezetlen állapotát — feltétlenül meghaladja egy ember erejét. Meghaladná akkor is, ha ez az egy őr nem lenne éppen az a Horvát István, akit egyfelől a tudományok iránti lelkesedés, másfelől anyagi nehézségei állandóan négyöt féle munka végzésére késztetnek. A másik szempont, melyet Horvát könyvtári munkásságának vizsgálatánál szem előtt kell tartanunk, az, hogy Horvát könyvtárvezetői állása tulajdonképpen rendkívül szűk körre szorított, az önálló intézkedés lehetőségétől megfosztott feladat. Nem a Múzeum igazgatója avatkozik be a könyvtár ügyeibe; a tulajdonképpeni igazgató, mint már említettük, József nádor, aki a Nemzeti Múzeum sorsát olyannyira szívén viseli, hogy annak még gyakorlati vezetését sem adja ki kezéből — talán jogosan is tartva attól, hogy az új intézmény az ő hozzáértő, rendszeres és tekintélyt biztosító irányítása nélkül elsorvadna, így a könyvtár minden apró kérdésének elintézéséhez a nádor engedélye szükséges, s Horvát működése sem állhat másból, mint az ő rendelkezéseinek szakszerű végrehajtásából. 2 Horvát István könyvtárőri tevékenységének középpontjában a nemrég alakult intézmény szükségleteinek s jellegének megfelelően a szerzeményezés állott. A könyvtár anyaga kezdettől fogva vétel, kötelespéldány és ajándék útján gyarapodott; cseréket ebben a korszakban nem hajtottak végre. A könyvtár a hungarica-anyagnak valójában csak egy töredékét őrizte. Horvát felismerte a könyvtár célkitűzésének jelentőségét a nemzeti kultúra fejlődése szempontjából

5 és a nemzeti anyag gyűjtését állította szerzeményezési politikája középpontjába. Látta azonban azt is, hogy a külföldi tudományos irodalom nélkül a magyar vonatkozású anyag önmagában nem elég a magyar tudományosság fellendítéséhez; ezért 1819-ben megakadályozta Széchényi Ferenc soproni, nem magyar vonatkozású könyvekből álló gyűjteményének szétszóródását,

6 s a továbbiakban is igyekezett megszerezni a külföldi tudományos irodalom főbb alkotásait. Ilyen irányú javaslatait azonban a nádor — tekintettel a beszerzésre fordítható csekély összegre — rendszerint visszautasította, figyelmeztetve Horvátot a hungarica-anyag gyűjtésének elsődleges feladatára.

7 252