AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

D. Szemző Piroska: A szenzációs hír és illusztrálása. (Sajtótörténeti tanulmány)

Die Zeitung. Ein System der Zeitungskunde. Mannheim-Berlin-Leipzig 1928. Bd. I. 1018—1029. p.). Ezekután nem kétséges, hogy e „hírfüzér" valótlan; a szerkesztő mentségéül szolgál azonban, hogy a 17 közlemény folyamán többször célzott erre — bár a szerkesztés és a jövedelmezőség szempontjából nézve — rendkívül ügyesen, mert megjegyzései a kételkedő olvasó hangnemében nyilvánultak meg. Nem cáfoltak, ugyanakkor nem támasztottak alá semmit, csupán csodálkozást, mondhatnánk álmélkodást fejeztek ki. Immorális volt-e az egykorú újságírásnak ez a fajta szenzációja? Nem a minden tekintetben elítélendő „revolversajtó" értelmében. Az utóbbi általában rombol, Windischék, ha táplálói is lehettek a hiszékenységnek, szórakozásul szolgáltak. Távol álltak a rossz ösztönök felcsigázásától, mégis bírálat illeti a szerkesztőt, mert csak a felvilágosodott olvasóra gondolt. A megtéveszthető ember látókörének kiszélesítéséhez nem járult hozzá. Látszólagos paradoxon az ismeretterjesztő tartalmú, tehát hasznos szenzációs híreket hozó lap; pedig ilyen volt Görög Demeter és Kerekes Sámuel lapja: az 1789. júl. 7-én, Bécsben indult Hadi és Más Nevezetes Történetek és annak folytatása 1792. jan. 3-tól, a Magyar Hírmondó. Mindkettő 8r alakú volt és kötetenként sokszor féltucatot is meghaladó színezett, vagy egyszínű rézmetszettel illusztrálta érdekesebbnél érdekesebb közleményeit, melyek közül bennünket a szenzációs hírek érdekelnek közelebbről.

6 Például a ,,Blanchard-hír" és illusztrációja. Lényege a léggömbjével világszerte felszálló Blanchard bravúros mutatványa, ahogy „jóféle tafotából készült golyóbisán, melyhez több kívántatott 1500 rőfnél és erős spárgából kötött hálóval bé volt vonva, rajta függött egy kis hintócska" az utazók számára, temérdek nép jelenlétében felemelkedik a „levegőégbe". A repülés gondolata még ma is, a lökhajtásos gépek korszakában, mikor a probléma úgyszólván megoldottnak tekinthető, a szenzáció erejével hat. Az emberiség nagy része még nem szállt ma sem repülőgépre, léghajóra még kevésbé. Elképzelhető mekkora sikerük volt Görögéknek hírükkel s annak ábrázolásával, mikor sokan nem is hallottak Blanchardról s akik hallottak is, útrakelését, röpülését nem igen láthatták. „így várta a Bétsi Sokaság 1791-dik észt. Májusnak 29-ikán a Prater erdejében Blanchard-nak az itt ki-csinált formájú Golyóbisán való felmenetelét, de a'mely ez úttal elmaradott". A színezett rézmetszetnek ezen az aláíráson kívül más jelzése nincsen s mestere ismeretlen. — A lap, hasonlóan a Pressburger Zeitunghoz, először több cikkben beharangozza az eseményt, leírja előkészületeit. Azután következnek Blanchardról, léggömbjéről a legváltozatosabb jelentések:

7 nem egyedül száll fel, vele megy kedvese is; a léggömb méreteiről való hír is különböző, olykor 5200 rőfnyire is becsülik a „tafotát", amelyből készült. Majd olyan híradások, hogy a Práterben többszöri próbatétel ellenére sem sikerült felszállnia s a jelenlevő hatalmas néptömeg igen fenyegetően viselkedett, mert rászedve érezte magát. — Görögék számítottak a szenzáció hatására: az olvasó lélekzetvisszafojtva leste a következő számban, sikerül-e már a felrepülés, vagy sem. De az újabb híradás csak arról szól, hogy a szél mennyire megrongálta a léggömböt már felszállás előtt s újabb sikertelenségről, a nézők körében támadt „veszedelmes" lármáról. Pedig „takarodott ki annyi nép a Práterbe, hogy egy igen tágas térséget egészen elfogott a 234