AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig

költséggel dolgozó magyar vállalkozás volt, kb. 2000 előfizetővel.

56 38 éves fennállás után 1898. febr. 1-én szűnt meg. Komócsy akkoriban halt meg s úgy látszik az ő személyének kiesése okozta a lap halálát is. Király János szerkesztő és kiadó ekkor már 40 éve működik a divat terén (a Pesti HÓlgydivatlapw&k is ő a kiadója), ennyi idő alatt bizonyára nemcsak rugalmassága, hanem munkaereje is csökkent. A Budapesti Bazár 1889. jan. és 1891. márc. között Divat-Tükör címmel olcsó kiadást is jelentet meg — havonként kétszer — azok számára, akik divattal és női kézimunkákkal foglalkoznak, tehát kézimunka- és nőiruhavarró tanítónőknek, szabónőknek és mestereknek, ipariskoláknak és himzőintézeteknek. Eredeti nagyságú mintákat küld megrendelt méretre; vidéki előfizetőit díjtalanul szolgálja ki. Ez a lap kizárólag üzleti szempontból született eredeti elgondolással és nagy levelezést is folytat előfizetőivel. Külön előfizetési díja évi 5 forint volt. A korszakban még egy vállalkozásról kell megemlékeznünk 1867-ben: Heckenast kiadja Beniczky Irma szerkesztésében a Divatvilág-ot, amely „rangkülönbség nélkül az összes magyar hölgyvilág" számára jelenik meg, ,,a széppel összekötve a hasznost, a női foglalkozás minden ágában őszinte barát és gondos kalauz akar lenni". Hibája, hogy sokat vesz külföldről és bár hangoztatja a magyar nemzeti divat legtökéletesebb képviseletét, ezt bemutatnia nem sikerül. A divatrovatot a szerkesztőnő vezeti, írói jelentéktelenebbek. Különféle mozgalmakat támogat: a „nőiképezde egylet" alapítása ügyében az országgyűléshez kérvényt nyújt be és a kormány támogatását kéri, támogatja Veres-Beniczky Hermin felhívását a női alapos műveltség és keresetmódok előmozdítása ügyében (önfenntartási pályák szélesbítésének előmozdítására, vagyontalan hölgyek egyesülete!), ismerteti a külföldi „egyszerűségi-mozgalmakat" és követésre buzdít, stb. Nem tudni pontosan, mi okból nem fejlődhetett ki belőle hosszabb életű lap; csupán egy évet élt. Nemcsak a német Bazar-nak volt magyar kiadása, hanem Párizs akkori legfényesebb divatlapjának, a Revue de la Mode-n&k is Divatcsarnok címmel, melynek kiadója Milassin Vilmos, szerkesztője Pávics Ilona. 1886. ápr.-tól 1888-ig jelent meg negyedrétben havonként kétszer. Az egész divatrész Párizsból való, 8 oldalnyi divatképpel, ábrákkal, szabás-, hímzés-, varrásés egyéb munkarajzokkal, színes borítólappal. Havonta egy önálló színes divatképet, továbbá szabásmintát és arckép vagy egyéb mellékletet nyújt évi 5 forintért. A „legfényesebb és legolcsóbb" hölgydivatlapnak mondja magát, nem teljesen alaptalanul, mert valóban olcsó az igen tetszetős kiállításban, merített papíron készült lap. Szép divat- és kézimunka újságot indított 1895. jan.-ban Fáylné Hentaller Mária Az Évszak címmel. Kiadója Grill könyvkereskedő. ,,Egy tökéletes, tiszta magyar nyelvű lapot adni a művelt nőolvasó kezébe" — mondja a célkitűzés —, „amiben minden van, amire egy művelt nőnek, családanyának szüksége van s melyet bármily fiatal leány nyugodtan forgathasson." Fáylné sokat foglalkozott ifjúsági irodalommal. Leány korában az akkori divatlapok és gyermeklapok számára dolgozott, majd több szépirodalmi lap munkatársa lett (Or szag-Világ, Magyar Szalon, Magyar Szemle, Otthon 217