AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig

stb.) vonzó tárcáival, érdekes elbeszéléseivel, útleírásaival és fordításaival. 1896-ban az országos kiállítás tartama alatt a berlini Illustrierte Frauenzeitung-nak is tudósítója. Mikor lapját megindítja, még virul a Budapesti Bazár, de gyönge a szépirodalmi része. Ehelyett akar egy tökéletesebb, irodalmi színvonalon álló, szép kiállítású, de olcsó női divatlapot adni, amelyben nemcsak hasznos és érdekes olvasmányok vannak, de amely beszámol a nőket érdeklő irodalmi és művészeti eseményekről is. Meg akarja mutatni egyrészt, hogy nem szorul külföldi divatújságokra, másrészt, hogy egy divatlap szépirodalmi része képes pótolni egy Önálló szépirodalmi lapot. A magyaros szellemben szerkesztett lap főrészét a kézimunkákról szóló cikkek alkotják, amelyeket finom ábrák díszítenek; több szabásminta és sok színes divatkép, külföldi divatlevél egészíti ki. A kézimunkák nemcsak a mindennapi kötésre, horgolásra stb. adnak mintákat, de művészi kivitelű festésre, faragásra és bőrmunkára is. Gondol a szerkesztő az iparművészetre de ugyanúgy gondja van a fehérneműk és gyermekruhák készítésére és a női divatkellékek legapróbb részleteire; Constance de Vallée aláírással minden számban divatlevél is található. A szépirodalmi részben eredeti költeményeket (Lauka Gusztáv, Prém József, Komjáthy Jenő, Rudnyánszky Gyula, Váradi Antal, Zoltán Győző, Gzóbel Minka, Hrdbovszky Lajos, Szigethy Vilmos, Horváth Böske stb. tollából) és elbeszéléseket közöl (pl. Vértesi Arnold, Margitay Dezső, Erdélyi Gyula, Kövér Ilma, B. Büttner Lina, Büttner Júlia, Kisfaludy Atala, Fáylné, Gyarmathy Zsigáné, Koltai Virgil szerzőktől és másoktól) és csak ritkán ad fordításokat a legújabb külföldi íróktól. A szépirodalom mellett a színház és művészet hírei, házasság és halálozási rovat, télen báli tudósítások, nyáron fürdői levelek (Balatonról és Karlsbadból) adják az aktualitást. A „nők világa" c. rovatban híreket és tudósításokat találunk. Háztartás, könyvszemle, 1896-ban alkalmi rovat a millenniumi kiállításról, 1899-től pedig orvosi tanácsadó teszi teljessé a lapot. A borítékon (zöld és sárga kiadást említ, 6 illetve 4 forintos áron; mi csak a zöldet ismerjük) kézimunka újdonságok, szerkesztői üzenetek, kertészet, szobadíszítés, divatkarikatúrák vannak. Értékes adatokat közöl a nőnevelés, a női egyesületek és a nők nyilvános pályákon való érvényesülése ügyében. Ezzel a szép és értékes lappal — amely 1899. márc. 16. után már nem jelent meg,—le is zárjuk a divatlapok sorát. Legfeljebb megemlítünk még egy kísérletet, amely Divat és Irodalom címmel 1895. ápr. 6-án indult, mint divattudósító és szépirodalmi hetilap. Ez — szemben a praktikus célt szolgáló, otthoni munkákat könnyítő divatlapokkal —, mellőzve az eddig szokásos szabásíveket és egyéb mellékleteket, csupán bemutatója akart lenni a Worth világhírű párizsi szabócég divatterveinek. A lap ápr.-ban indult és 6 számnál többet nem ért meg. (Worth női szabó, párizsi divatkirály volt, aki évtizedeken át uralkodott a női divat felett és aki — érdekes véletlen — meg is halt pár héttel a lap indulása előtt).

57 A század végéről még két nagyobb vállalkozást ismerünk, a DivatSalon-t és a Divatújság-ot, de mert életük jelentősebb része a XX. századra esik, tárgyalásuk a századforduló utáni lapok között indokoltabb. Nem magyarországi divatlap volt, de mégis említésre méltó, hogy Bécsben magyar nyelven Nemzetközi Divatközlöny címmel jelent meg egy 218